Tartalom
Ha sót adunk a vízhez, akkor feloldódik a komponens molekuláiban, amíg a maximális sóionok, amelyeket a víz el tud tartani, a hidrogén- és oxigénmolekulák körül lebegnek. Amikor ez bekövetkezik, az oldatot "telítettnek" nevezzük. Ha több só oldódik, a nátrium- és kloridionok ütköznek egymással, és só kristályokban rekombinálódnak. Ezt a jelenséget "csapadéknak" nevezik, mert a képződött szilárd anyag a víz fenekére esik. A sók "hidrofilek", vagyis vonzódnak a vízhez. Ez a vonzerő megkönnyíti a csapadék megszokott formáját: az esőcseppek apró sókristályok körül képződnek a felhőkben, enyhén sós ízt adva.
Az alap
Elektrolitok
A só nem szilárd állapotban vezeti az áramot, de folyékony (folyékony) állapotban olyan megoldást képez, amely nagyon jól képes vezetni az áramot. A vezetőképesség a felhasznált só típusától függ, de ezek a folyadékok, az úgynevezett elektrolit-oldatok, kiváló hordozói az emberi test számára szükséges vegyületeknek. Az agy által generált elektromos impulzusok szabad oxigént termelnek, amelyet a vér felhasznál. A sómolekulákat elektrolitokba (nátrium, kálium vagy kalcium) és oldatban lévő kloridokba sorolják: a kloridot a vér és a vesék pumpálják a vizeletbe, és az elektrolitokat a neuromuszkuláris rendszeren keresztül osztják szét egy olyan folyamatban, amelyet a sportolók hívnak folyadékpótlás.
Kolligatív tulajdonságok
Bármely oldat különbözik eredeti összetételétől, mivel a molekulák hozzáadása, még akkor is, ha nem képeznek új vegyületeket, megváltoztatja a folyadék molekulatömegét és befolyásolja annak tulajdonságait. A sós víz sűrűbb, mint a tiszta víz, és lassabban fagy. Fagyás közben a só a folyadék határáig vándorol, nehezebbé és telítettebbé válik, majd csökkenti fagyáspontját. Az anyagállapot másik végén minél sűrűbb a sós víz, annál nagyobb hőre van szükség az elpárologtatásához, amíg a víz el nem fogy, sóréteget hagyva. A szakácsok megvárják, amíg az edényben lévő víz felforral, sót adnak hozzá, hogy ne késleltessék a melegítést. Ezek a "kolligatív tulajdonságok" néven ismert tulajdonságok segítik a tudósokat a sós víz molekulatömegének meghatározásában. Ha meg lehet mérni a folyadék tömegét, légköri nyomását és forráspontját, akkor a tudósok kivonhatják a víz molekulatömegét, hogy megtudják, mely sók vannak jelen.