Tartalom
Sok évszázadon át, a klasszikus Görögország óta, az ezüst alapvető fém volt az érmék verésében. A második világháború közepén azonban ennek a nemesfémnek az egyre növekvő hiánya és értéke megvalósíthatatlanná tette. Azóta a legtöbb ezüst kinézetű érme valójában kupronikkel néven ismert anyagból készül - egy külső nikkelréteg a rézalap körül. Az ezüst és a nikkel közötti különbség ismerete sok figyelmet igényel a részletekre, de lehetséges.
1. lépés
Dörzsölje át a hüvelykujját az érme piszkos részén. Ha ezüstből készült, a szennyeződések egy részének át kell jutnia a bőrére, mivel az ezüst oxidálódik a levegővel érintkezve, és így könnyen eltávolítható fekete maradvány keletkezik. Nikkelfoltok más módon; a szennyeződést vagy az elszíneződést impregnálják.
2. lépés
Vizsgálja meg az érme kopását nagyító alatt. Mivel az ezüst képlékeny fém, az esetleges kopás elmosódottan jelenik meg a részletekben, például a hajban, az arcvonásokban és a feliratok széleiben. Ezzel szemben a használt nikkel vagy kupronikkel érme rögös lesz.
3. lépés
Keressen egy modern érmét, amely hasonló méretű, mint amit vizsgál, figyelembe véve, hogy a modern érme nagy valószínűséggel közönséges fémből készül. Hasonlítsa össze a kezében lévő két érme súlyát. Az ezüst nehezebb, mint a nikkel és a legtöbb más fém. Ha mindkét érmének azonos a súlya, akkor valószínűleg nem nemesfémből - azaz nikkelből, rézből vagy a kettő kombinációjából - készülnek. Ha a vizsgált érme sokkal nehezebb, akkor szinte biztosan ezüst. Nagyon kicsi érmék esetén szükség lehet mérlegre a teszt elvégzéséhez; de nagyobb érme esetén a különbségnek nyilvánvalónak kell lennie.
4. lépés
Ellenőrizze, hogy a pénznem dátumot jelenít-e meg. Ha a dátum a második világháború előtt áll, akkor feltételezhetjük, hogy ezüst, hacsak az előző lépések nem utalnak másra. Ha a második világháború utáni dátum, az érme valószínűleg nikkel lesz, hacsak a bizonyítékok nem utalnak másra. Ez nem szigorú szabály, de hasznos útmutató, ha pályán van.