Tartalom
Thomas Edison által 1890-ben feltalált biztosítékok megvédik a vezetékeket és a berendezéseket a túlmelegedéstől, megszakítják az áramkört (felszakad), ha az áramkör áramfelvétele meghaladja az adott névleges értéket. A biztosítékok nem "ütésvédelmi" eszközök.
Célja
Amikor az áram meghaladja a biztosíték fajlagos áramértékét, a belső csatlakozások megolvadnak, megszakítva az áramkört. Ezzel elkerülhető az a lángveszély, amely túlterhelés esetén károsíthatja a berendezés túlmelegedését.
Lassú működésű biztosítékok
A lassú ütésű (késleltetési idő) biztosítékoknak van egy belső késleltetési funkciójuk, amely megakadályozza, hogy szakaszos áramterhelés alatt (nagy motorok, légkondicionálók és szárítók) megszakadjanak. A készülék biztosítékai csak állandó vagy ismétlődő áramterhelés esetén fújnak ki.
Gyors működésű biztosítékok
A rendszeres, gyors működésű biztosítékok azonnal kifújnak. Védik többek között a háztartási elektronikus áramköröket és a világítást. Az ezeket az áramköröket használó berendezések érzékenyek az áramlökésekre.
Megfontolások
Késleltetett működésű biztosítékokat kell használni olyan áramkörökben, amelyek indító tüskéket igényelnek (motorok, szárítók és légkondicionálók). Gyorsabban működő biztosítékokat kell használni a motoros áramkörökben, amelyek gyakrabban rezegnek.
Példák
Ha egy áramkör névleges feszültsége 15 amper és névleges feszültsége 120 volt, akkor az áramerősség nem haladhatja meg a 15 ampert, és a feszültségnek "legalább" 120 voltnak kell lennie. Normális, ha a biztosítékokat magasabb feszültségűre cseréljük, mint az eredeti biztosítékot.
Figyelmeztetések
A biztosítékok cseréjekor soha ne lépje túl az aktuális névleges értéket, és használja legalább ugyanazt a feszültséget, mint a cserélendő biztosíték; kövesse a gyártó ajánlásait. Ha kétségei vannak, forduljon villanyszerelőhöz vagy technikushoz. Soha ne próbálja módosítani az elektromos áramköröket.