Tartalom
A vörös szil (Ulmus rubra) egy szilfajfaj, amely természetes módon növekszik a Nagy-tavak régióban és az USA-ban az atlanti-óceán közepén fekvő államok erdeiben. Lombhullató fa, és a nedves környezetet kedveli. Az éréskor a fa elérheti a 24 m-es magasságot. Noha nem volt annyira megtizedelt, mint közeli rokona, az amerikai szil, a vörös szil a holland szil betegség jelenlétében szenvedett.
Jellemzők
Néha vörös, szürke vagy puha szilnak hívják, az Ulmus rubra egykor az északkeleti és középnyugati erdőkben volt gyakori az Egyesült Államokban. Ez a fa nagyon hasonlít az amerikai szilra, de van néhány látható jellemzője, amely elválasztja a leggyakoribb unokatestvérétől. A legjelentősebb különbség a belső kéreg, amelynek a vörös szilban enyhe édesgyökér illata van. Rágáskor az anyag nagyon viszkózussá válik, ezért az angol neve "slippery elm" (csúszós szil). A szilfa levelei magas szilícium-dioxid-tartalmuk miatt érdesek. A levél alakja majdnem megegyezik az amerikai szilval.
Érték az őshonos kultúrában
Az amerikai indián kultúrák esetében a szilnak gyakorlati haszna volt, például húrokat készített a belső kéregből. Az USDA növényi útmutatója szerint a menominee törzs megfőzte a kérget, és kosarak készítésére használta fel. A Közép-Nyugat más őshonos kultúrái kérget használtak tetőként és iparvágányként a kunyhókhoz.
Az őslakos amerikaiak a belső kérget is gyógyszerként használták. Egyes csoportok, mint az irokézek, szemcseppként használták a növényt, míg mások a belső kéregből készítettek teát a torokfájás enyhítésére vagy hashajtóként. Más őslakos csoportok szárították a belső bőrt, és természetes anyagként használták fel az anyagot.
Használja a kortárs orvoslásban
Az őslakos amerikaiak és a szil korának használata a növény fontos jellemzője körül forog. Viszkózus anyagot tartalmaz, amely vízzel (vagy nyállal) keverve gyógyhatású géllé válik. Ez a gél a torok, a száj, a gyomor vagy a belek enyhítésére használható. A Marylandi Egyetem Orvosi Központjának egyik tanulmánya azt sugallta, hogy a gél fellazítja azokat a vegyületeket, amelyek megvédik a gyomrot a túlzott savasságtól (1. referencia). A szilfa tabletta, kapszula, pasztilla, tea vagy borogatás por formájában kapható, és nem okoz súlyos mellékhatásokat (1. hivatkozás).