Tartalom
Az arany elektrodepozíciója egy vékony aranyréteg lerakódását teszi lehetővé egy másik fém felületére, majd elektrokémiai eljárást alkalmazva annak állandóvá tételéhez és a felülethez kötődéséhez. Ezt dekoratív és elektronikai célokra használják.
Az aranyművek elektrodepozíciója egy vékony aranyréteg lerakásával egy tárgy felületén (Michael Homann által készített aranykép a Fotolia.com-tól)
történelem
Az elektrodepozíció történetének kezdete az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza, amikor egy olasz kémikus az arany elektrodepozícióját alkalmazta, és 1805-re több ezüstfémet is el tudott helyezni. A folyamat 1840 körül, Angliában és Oroszországban tökéletesült, majd Európa-szerte és az Egyesült Államokban terjedt el.
folyamat
Az elektrodepozíció elektromos áramot használ egy vezető fémtárgy fedésére egy másik fém vékony rétegével. Ez megváltoztatja az érintett tárgy fizikai és kémiai tulajdonságait. Úgy működik, hogy negatív töltést helyez el az objektumra, majd egy fém sóját tartalmazó oldattal érintkezik. Amikor a pozitív töltésű fémionok vonzódnak az objektumhoz, fémkötés jön létre.
Ékszerhasználat
A folyamat egyik fő felhasználása az ékszerek gyártása. Ezeknek a fémeknek a bázisaként és időbeli atomjaként általában réz és ezüst kerül felhasználásra az aranyrétegbe. Ez csökkenti az arany színét a felületen. Az aranyozott ékszer előnye, hogy lényegesen olcsóbb, mint az arany, és a folyamat hatékonyabbnak tűnik, ha az ezüstöt használják.
Használat az elektronikában
Az elektronikában az arany galvanizálást olyan réteg létrehozására használják, amely mind elektromosan vezető, mind rozsdaálló. Gyakran használják rézzel, ami nagyon korrozív fém, és elektromos csatlakozókban és áramköri lapokban használatos. Az ékszerekhez hasonlóan az arany használata az elektronikában erősen motiválva van az arany árának, és a galvanizáláshoz használt fém gyakran hasznosítható és újrahasznosítható.
problémák
Annak ellenére, hogy az elektrodepozíció nagyon hatékony a kötés létrehozásában, idővel megjelenhet a bevont fém. További probléma az, hogy a lerakódási vastagság egységessége néha kihívást jelenthet, különösen a hornyokban és a sarkokban. A modern technológia kifejezetten az évszázados elektrodepozíciós eljárást alkalmazta, hogy elkerülje ezeket a problémákat.