Tartalom
A mimetikus elmélet a mimesis görög szóból származik, ami utánzatot és reprezentációt jelent, és azt állítja, hogy az embereket egymás és az őket körülvevő világ befolyásolja különböző formák létrehozásával. Mivel Platón a mimetikus elméletet az irodalomban alkalmazta és elválasztotta a narratívától, a mimesis sokkal több jelentést adott az irodalomnak.
Plató
Platón a művészetet a körülötte lévő fizikai világ utánzásaként látja, amely a filozófus szerint már az embereknek a világról alkotott elképzelése utánzata. Így alapvetően azt állítja, hogy egy író utánozza a utánzásokat, és sokkal többet képvisel a képzelet és az érzelem, mint az ok és a valóság. Ezért Platon szerint a mimesis negatívan érinti az olvasókat azáltal, hogy megtéveszti őket.
Arisztotelész
Arisztotelész nem ért egyet Platónnal abban az értelemben, hogy a fizikai világ utánzásához nemcsak a másolás, hanem annak adaptálása. Arisztotelész mimetikus elmélete szerint az utánzás szükséges ahhoz, hogy befejezzük ezt a hiányos fizikai világot, amelyben az emberek élnek. De az utánzás, mint látja, egy összetett alkotás, olyan képesség, amely a tehetséggel és a fantáziadús erővel együtt jár. Lodovico Castelvetro és John Dryden támogatják ezt a nézetet, és látják a dráma művészetét, mint az élet világos utánzását.
Horace és Longino
Horace és Longino csak akkor látja a mimetikus elméletet, ha szándékos a nagy művészek és írók ősi műveinek utánzata. Az imitáció itt az eszközöket jelenti az olvasók meghívására és szórakoztatására, és ezt a célt fontosabbnak tartják, mint valaki, aki eredeti, vagy a körülöttük lévő világot másol. Ezeknek a filozófusoknak az íróknak inkább más emberek cselekedeteit és munkáit kell utánozni, mint fizikai tárgyakat és ötleteket.
Plotinus
Plotinus egyetért Platonnal az elmélete szerint, hogy a művészet az életet utánozza, de tovább megy, amikor azt mondja, hogy ez az utánzás nem indokolatlan vagy a valóságtól független. Éppen ellenkezőleg: mindennek végső célja, hogy visszatérjen onnan, ahonnan jött, és az írók utánozzák a körülöttük lévő világot azzal a küzdelemmel, hogy visszaálljanak az eredeti természetükhöz.