Tartalom
A lélegeztetési folyamat két, belső és külső kategóriába osztása segíthet a biológiailag fontos folyamat egyes összetettségeinek tisztázásában. A légzés különböző részei együttesen lehetővé teszik a szervezetek számára, hogy környezetükkel gázcserét végezzenek, és az energiát olyan formává alakítsák, amelyet a sejtek használhatnak.
A legtöbb állat légzésében a tüdő a fő szerv (Flickr.com képe, Rob és Stephanie Levy jóvoltából)
fontosság
Minden élő szervezet valamilyen formában lélegzik energiát és gázokat cserél.
Külső légzés
A legtöbb szervezetben a külső légzés inhalálással és kilégzéssel érhető el.
Belső légzés
A belső légzés két részből áll: a gázcseréből és a celluláris légzésből, egy kémiai reakcióból, ahol a cukor kémiai energiává alakul.
Gázcsere
Gáz halmazállapotú cseréje vagy szén-dioxid cseréje az oxigénre az állatokban légúti felületen keresztül történik. Emberekben ezek a tüdőink finom kapillárisai. A halakban ez a gilleken keresztül történik, és egyes szervezetek a gázokat a bőrön keresztül cserélik. A növényekben ez a csere a levelekben lévő pórusokon, a stomata-ként történik.
Cellás légzés
A belső légzés második fázisa, a celluláris légzés olyan kémiai reakció, amely oxigént igényel a cukor kémiai energiává történő átalakításához. A konverzió során szén-dioxid keletkezik, majd megszűnik.