Tartalom
A 70-es és 80-as évek emlékezetes időszakot jelentettek az amerikai tánc történetében. A 70-es évek tánckultúráját a teljes rázkódás uralta, olyan klubokkal, amelyek azoknak a táncosoknak az otthonaivá váltak, akik a dallam hangjára akartak lendülni.
Az 1980-as évek előtérbe hozta a hip hop korszakát, a táncosokat megtörő nagy hangszórókkal az utcán mutatták be ezt a művészetet. Az 1980-as évek végén olyan heavy metal zenekarok jelentek meg, amelyek véget nem érő gitárszólók hallatán a közönség lökéssé vált.
Disco a 70-es évekből
Az 1970-es években a klubokban a legnépszerűbb tánc a Hustle volt, amelynek volt néhány változata, többek között a Latin Hustle, az American Hustle és az Street Hustle.Ennek a táncnak az alapvető mozdulatai a táncparkett padlóján az ütemmel szinkronizált előadások voltak, vagy rúgás, szikla lépések vagy kézmozdulatok az ütem fenntartása érdekében, a mozgások megváltoztatása közben.
Az olyan online táncok, mint a forró csokoládé, amely az 1960-as évek módosított formája volt, a Hully-gully, a Bus Stop, az éjszakai láz, a hullámvasút és a Disco Duck is nagyon gyakori volt a diszkókban.
80-as évek Break Dance
A "Breakin" film 1984-es megjelenésével a "break" a népi kultúra általános részévé vált. A "break" -nek kétféle stílusa volt, a csoportok egy tánccsatában alkalmazták őket. Az akkori első hip-hop dalok szintetizált hangzást használtak, amelyre a táncosok karjaikat, csuklójukat és térdüket összekapták, és az ütemmel visszatértek helyzetükbe. Ez és más lassabb és eltúlzottabb mozgások robotot utánoztak.
A szünet egy sor pörgetést is tartalmazott a hát, a térd és még a fej használatával. A szünetetáncok nagy része az utcán zajlott, ahol két csoport harcolt mozgalmakat cserélve, míg egyikük nem tudta legyőzni a másikat. A break-táncosokat B-Boysnak vagy B-Girls-nek hívták, és olyan híres csoportok, mint a Dynamic Rockers és a B-Boys Rock Steady Crew, mindig zenés videókban, tévéműsorokban és filmekben voltak.
A 80-as évek fejfájása
Az 1980-as évekbeli heavy metal zenekarok általában hosszú, stilizált hajúak voltak, így a "hajpántok" becenevet kapták. A dalok alapja szuper produkciójú hosszú balladák voltak, gyors ütemekkel váltakozva nehéz gitárhangokkal. A gitár hangja miatt sok néző megrázta a fejét az ütemnek megfelelően, majd megkezdődött a headbanging korszaka.
Ez volt az ideje a hatalmas koncerteknek a rockarénákban, ahol a közönség közvetlenül a színpad elé koncentrálódott. Amikor a zene elkezdődött, a dalnak megfelelően különböző időpontokban csóválták a fejüket. Ez a pogo táncból, a 70-es évek punk rock mozgalmából fejlődött ki, és létrehozta a head-dance nevű stílust. Néhány táncos, vagy akár előadóművész belemerült a közönségbe és szörfözött a tömegben. Ez a jelenség a 90-es évek grunge korszakáig folytatódott.