Tartalom
A Thuja occidentalis vagy az északi fehér cédrus örökzöld fa a ciprusfélék családjában. Tipikus kúp alakjában 1,20 méter magasra nő. Ez a fa sokáig élhet, és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma szerint Ontarioban van egy, amely több mint 1650 éves. A Thuja occidentalis Észak-Amerikában őshonos és a szarvasok kedvenc étele. Ez egyben a bonsai rajongók egyik kedvenc fája, akik miniatűr változatban nevelik. A Thuja occidentalis a hidegebb éghajlatokat kedveli, és már nem ültetik a 2–7 éghajlati zónákba.
1. lépés
Ültesse be a Thuja occidentalis-t napos helyre, nedves, gazdag talajjal. Életben maradhat, ha árnyékos helyre ültetik, de ágai és koronája kevés lehet. Ez a fa képes megbirkózni a szezonális áradásokkal és az aszályos viszonyokkal.
2. lépés
Az újonnan telepített Thuja occidentalis-t rendszeresen öntözzük, amíg le nem telepedik a talajba. Ez idő után már nincs szüksége öntözésre, csak szokatlan körülmények között. A Thuja occidentalis szárazsági körülmények között is fennmaradhat, de ha az aszály súlyos vagy tartós, az öntözés abban az időben előnyös.
3. lépés
A legtöbb Thuja occidentalis nem igényel műtrágyát, de megtermékenyítheti magas nitrogéntartalmú műtrágyával, hogy elősegítse a lombozat mélyzöld színét. Trágyázzon egyszer egy lassan felszabaduló műtrágyával tavasszal.
4. lépés
A Thuja occidentalis képes-e időnként segíteni az erő és az erő fenntartásában? Tudnak-e kialakulni a további törzsek, hogy a fa egyetlen törzsből erős lehessen? Legyen óvatos, és nem lehet túlzásba vinni, mivel az agresszív metszéstől nem áll helyre. A Thuja occidentalis-t általában kerítésre vagy gátformára metszik, ezt a fajta metszést korán kell elkezdeni fiatal fákkal.
5. lépés
Kösse meg a Thuja occidentalis ágait, hogy megvédje őket havazás idején. A legkisebb és a felső ág nagy hóterhelés esetén eltörhet. A Thuja occidentalis felső ágait néha lehúzzák és a törzshöz szorosan kötik, hogy megvédjék őket, de ez megölheti a fedett belső ágakat. Az ajánlott gyakorlat az ágak megkötése támasz formájában, az ág körüli hurokkal a fő törzshöz kötve. Ez a módszer megakadályozza az ágak lógását, lehetővé téve az alsó és belső ágak számára a napfényt.