Tartalom
A vezetőképesség, annak mértéke, hogy az elektromos áram mennyire áthalad valamin, közvetlenül összefügg az oldatban lévő ionok koncentrációjával. Minél nagyobb az oldatban az ionkoncentráció, annál jobban vezeti az áramot. Bár egyes erősen koncentrált oldatok nem követnek lineáris vezetőképességi összefüggést, és a hőmérséklet befolyásolja, standard konverziós tényező használható a koncentráció jobb becsléséhez, ha a vezetőképesség ismert.
1. lépés
Mérjük meg az oldat vezetőképességét. A különböző vezetőképesség-mérők működési módjuk szerint változhatnak, de az alapvető módszer az elektródát az oldatba helyezni és megvárni, amíg stabilizálódik. Az áram mikrohm-ben vagy mikrosziemenben jelenik meg (ezek az egységek ekvivalensek), bár a régebbi készülékek csak az ellenállás-értéket mutathatják.
2. lépés
Konvertálja az eredményt ohmra. Ha a mérője nem konvertál mikrohmokat vagy microsiemenseket, írja le az ellenállási értéket, és az ohm törvénye alapján keresse meg a vezetőképességet. A következő képletekben "G" vezetőképesség ohmban, "R" ellenállás, "V" feszültség és "I" áramerősség:
R = I / V G = 1 / R.
Ekkor a "G" -et el kell osztani egymillióval, hogy mikrohm-ben vagy mikrosziemenben kapjuk meg.
3. lépés
Számítsuk ki a ppm-et (milliméterrész - koncentráció mérték) a mikrohmm-ekből (a vezetőképesség mértéke). Szorozzuk meg a mikrohmokat 0,64-gyel, hogy ppm-t kapjunk. Ezután a koncentráció ppm-ben = vezetőképesség mikrohm-ben x 0,64.
4. lépés
Ppm konvertálása molaritássá. A legtöbb esetben a molaritásra kell koncentrálni, nem a ppm-re. Használja a következő elvet annak kiszámításához:
ppm = 0,001 g oldott anyag 1 liter oldatban (az oldott anyag az oldószerben oldott anyag, amely az oldatot képezi).
Molaritás = mol / liter, majd az oldott anyag atomtömegének (gramm / mol) felhasználásával (amely a periódusos rendszerben vagy a lombikjának címkéjén található) kiszámíthatja a molaritást.
A ppm (gramm / liter) elosztva az atomtömeggel (gramm / mol) egyenértékű a molaritással (mol / liter).