A szentjánosbogár részei

Szerző: Roger Morrison
A Teremtés Dátuma: 17 Szeptember 2021
Frissítés Dátuma: 10 Lehet 2024
Anonim
A szentjánosbogár részei - Cikkek
A szentjánosbogár részei - Cikkek

Tartalom

Mint minden más rovar, a szentjánosbogárnak feje, mellkasa és hasa is van, amely része annak meghatározásának. Szárnyai is vannak, de ez a has, ami különlegesvé teszi. Belső biológiája számos olyan szakterületet integrál, amelyek lehetővé teszik mindkét nem számára, hogy éjszaka ragyogjanak egy partner számára.


A szentjánosbogár sok más rovarhoz hasonlít, amíg a nap nem esik le, és fényes sárga fényt küld a hasból (Márka X Képek / Brand X Képek / Getty Images)

Az összes rovar számára közös alkatrészek

A rovarok anatómiai jellemzői mindig azonosak. A fej a test érzékszervi egysége, és összekötő lemezekből áll. Az antennák, a hosszú fejű kiemelkedések lehetővé teszik, hogy a rovar érezze a világot. A rovarnak van egy hatlábú mellkasa, amely a test izmos középpontja. A szentjánosbogárnak két pár szárnya van. Az egyik egy külső héj, míg az alsó pár repül. Emellett egyedülálló hasa van, amely kémiailag fényt bocsát ki.


Kémiai alkatrészek

Két fő vegyi anyag van a fenyőpálca hasában, amelyek fényt termelnek, amit luciferinnek és luciferáznak neveznek. A fireflies.org szerint "a luciferin hőálló és ragyog a megfelelő körülmények között." A luciferáz olyan enzim, amely fényt bocsát ki, az ATP a tűzfészek testén belüli kémia, amely az energiát átalakítja és elkezdi ragyog. Ezen túlmenően a folyamatos működés megkezdéséhez a szentjánosborsó belsejében salétromsavat kell előállítani.

Speciális sejtek

A tűzifa hasfalának "lámpás" területén számos specifikus sejt lehetővé teszi, hogy a rovar fényt termeljen anélkül, hogy hőt termelne. A légcsövek körüli gyűrűk körüli fényvisszaverő cellák és fontos és egyedülálló rétegek vannak. A fotocitákon belül a peroxiszómáknak nevezett specifikus struktúrák vannak, ahol a luciferin, a luciferáz és az ATP kombinálódik a jellemző fényesség eléréséhez.


Trachea és mitokondriumok

Az oxigén fontos része a szentjánosbogarak testének megvilágításában, de nincsenek tüdők az oxigén kivételéhez. Ehelyett az apró csövek, a tracheolok oxigént hordoznak a fotocitákba. Ez akkor fordul elő, ha a sejtek mitokondriumait vagy energiatermelő struktúráit elégséges mennyiségű salétromsavat elnyelik, hogy az oxigén átjuthasson rajta, és a kémiai folyamatot a rovarok megvilágítására kezdeményezze.