Tartalom
A csoportdinamika és a szervezeti magatartás a "szervezeti elmélet" néven ismert üzleti menedzsment filozófia két elemét képviseli. Az első a formális és informális csoportok létrehozására és evolúciójára utal egy szervezeten belül. Elmondhatjuk, hogy a vállalatok csapatokból állnak, és nagyobb léptékben olyan csoportoknak tekinthetők, amelyek a kisebb szegmensekhez hasonló viselkedéskészlettel rendelkeznek. A második elem kisebb csoportdinamikának tekinthető, amelyet nagy vállalatoknál vagy szervezeteknél alkalmaznak a hatékony működés érdekében. A csapatvezetők a csoportdinamikában megszerzett tudásukat felhasználják a munkacsoportok vezetésére. Az igazgatók és más vezetők a szervezeti viselkedés ismereteit felhasználják a vállalatok vezetéséhez.
Csoport dinamika
Ez a tanulmányi eszköz leírja egy vagy több csoport viselkedését és a benne résztvevő emberek hozzáállását. A Social Exchange Theory szerint az emberek azért jönnek össze, mert egészséges interakciókra van szükségük, amelyeket a kötelezettség motivál és bizalom támogat. A csoport megalakulása kötelezettséget jelent, és magában foglalja a bizalom megteremtését az azt alkotó tagokban. A szakaszok tartalmazzák az edzést, a vihart, a normalizálást, a teljesítményt és a megszakítást. Nem minden csoport megy át minden szakaszon; például az állandó társulások soha nem léphetik át a megszakítás szakaszát.
Szervezeti működés
A szervezeti magatartás figyelembe veszi az egyéni motivációkat, és ezt az érzést a szervezet felé irányítja. Ez egyénenként más és más: vannak, akik több pénzt keresnek, míg mások elismerést vagy több szabadidőt keresnek a családdal és a barátokkal. A motiváció minden egyénben létrehoz egy célt, amely viszont jellemzi a csoport többi tagját és az egész szervezetet. A vezetők motiváción alapuló ösztönzőket kínálnak a termelékenység és a kollektív együttműködés ösztönzésére. Sok vállalat különböző típusú ösztönzőket alkalmaz az alkalmazottak motiválására.
Hagyományos szervezeti elmélet
A menedzsmentelmélet egy filozófia volt, amelyet a 19. században fejlesztettek ki az ipari forradalom felemelkedésével együtt. Mivel a tömeggyártási gyárak különböző személyiséggel és motivációval rendelkező egyéneket foglalkoztattak, csapatokat kellett létrehozniuk, és ezeket a különbségeket a szervezet érdekében kellett megoldaniuk. Az első menedzsment elméletek főleg a hatósági és bürokratikus rendszerek létrehozására irányultak, hogy a felügyelők segítsék az alkalmazottak irányítását. Hagyományosan a szervezeteket a hierarchia, a munkamegosztás és a szabályozás foglalkoztatta. Később a szervezeti elmélet magában foglalta a csoport magatartásának és dinamikájának tudományos tanulmányozását, amelynek eredményeként a motivációkon alapuló menedzsment következett be, amelyet napjainkban a nagyvállalatok széles körben alkalmaznak.
Viselkedésmenedzsment
Ez a tanulmányi eszköz a csoportdinamika és a szervezeti viselkedés elméletét alkalmazza a teljesítménymenedzsmentben. Ebben a struktúrában a menedzser elemzi, hogy minden egyén (és minden csoport) hogyan járul hozzá a teljes rendszerhez. Mindegyik cselekedete előzményekre (cselekvés oka), viselkedésére és eredményére oszlik. Ha ez utóbbi nem kielégítő, addig nyomon követik, amíg nem találnak megfelelő hátteret. A hiányosságokat előidéző szempontok megváltoztatásával a vezetők kiigazíthatják az eredményeket a kiváló teljesítmény érdekében. Ezt a rendszert használják az egész szervezet irányának megváltoztatására is.