Tartalom
A verseket gyakran ravaszul írják, és nem mindig könnyű megmondani, miért és kinek írták először. A nyilvánosság az az irodalmi kifejezés, amelyet arra használnak, hogy leírja, kinek az író építi fel versét. A közönségnek meg kell találnia a vers értelmét, és a költő kötelessége úgy írni, hogy szóljon a közönséghez. A költővel való beszélgetés nélkül is meg lehet tudni, hogy ki a vers célközönsége.
1. lépés
Olvassa el némán a verset magában. Gondoljon a ritmusra és a mondókákra. Akkor olvassa fel hangosan. Hallgassa meg az energiát és a ritmust, amikor a verset felolvassák. Ha hangosabban olvasva erőteljesebben hangzik, akkor a célközönségnek hallgatók tömegének kell lennie. De ha csendesebb olvasás közben több reflexiót vált ki, akkor a célközönség lehet az olvasó.
2. lépés
Vizsgálja meg a vers tartalmát. Ha az anyag személyes vagy elárul, a kívánt közönség lehet egy meghatározott csoportok kis csoportja, például terápiás csoport vagy egy család tagja, vagy valószínűleg nincs megcélzott közönség. Fontolja meg, hogy a tartalom politikai, vallási vagy társadalmi. Ha igen, akkor a célközönség lehet az, aki részt vesz ezeken a területeken; a vers a nagyközönséget is megcélozhatja, hogy tudatosítsa a problémákban.
3. lépés
Vegyük figyelembe a versben használt szókincset. Ha nagyon specifikus, szokatlan zsargonnal rendelkezik, akkor a vers az olvasók vagy hallgatók egy meghatározott csoportjára korlátozódik. Keressen kulcsszavakat, például amikor a vers közvetlenül a közönséget célozza meg, hogy megtudja, ki a célközönség.
4. lépés
Vegye figyelembe, hogy hol jelent meg a vers, vagy milyen konfigurációban olvassák. A kiadvány stílusából általában kiderül, hogy ki a célközönség. Például, ha a vers megtalálható egy csillagászati folyóiratban, a vers célcsoportja lehet hivatásos csillagász, hallgató vagy csillagászat rajongó.