Tartalom
Ha a szén kondenzációs polimerizációs eljárással három oxigénmolekulához kapcsolódik, a kapott termék polikarbonát anyag. A polikarbonátokat 1898-ban fejlesztette ki először Alfred Einhorn német kémikus, és további kutatásokat folytattak 1930-ig, amikor az anyagot félretették. A polikarbonát csak az 1950-es évek közepén, amikor újból bevezette az anyagot, kezdett népszerűvé válni a "The Plastics Web" weboldal szerint.
Termelési hátrányok
A polikarbonát előállítása magas feldolgozási hőmérsékletet igényel, emiatt a gyártása drágább lesz - írja a The Plastics Web. Következésképpen a polikarbonát ára meghaladja az általános célú műanyag gyanta, az akrilnitril-butadién-sztirol (ABS) árát. A polikarbonát hajlamos a lebomlásra, ha hosszabb ideig érintkezik feldolgozó berendezéssel.
Kémiai ellenállás
A PolymerTechnology & Services, LLC szerint a polikarbonát csak minimálisan ellenáll a vegyi anyagoknak. Ennek az alacsonyabb ellenállási tényezőnek köszönhetően a polikarbonát sok szerves oldószer hatására romlik.
Tartósság
A polikarbonát anyag aromás érzékenységet mutat, vagy hajlamos a szagok elnyelésére - írja a The Web Plastics. Bár a polikarbonátnak nagy ütésállósági aránya van az ABS-hez képest, a polivinil-kloridot (PVC) vagy az akrilt még mindig stressz okozta törés éri.