Tartalom
A selyemruhákat az ókori kínaiak találták ki. Valójában a selyem annyira felértékelődött Kínában, hogy az emberek a szövetekkel kezdték fizetni az adót. A nőket általában selyemgyártóknak nevezték ki, és szigorú gyártási folyamatot követtek ellenőrzött környezetben. A felhasznált selyemhernyókat még a zajoktól is távol tartották.
A kínai selyem története
Hszi-Ling-Sih, az ie 3000-es sárga császár felesége, a mítosz és a legenda szerint feltalálta a szövőszéket és a selyemhernyó termesztését. A szalagok, cérnák, fonóeszközök és szövetdarabok régészeti bizonyítékai Kr. E. 7000 és 2300 között keltek. A selyemruházat kezdetben csak a császár és családja rendelkezésére állt. A hadviselő államok időszakában (i. E. 475-től 221-ig) azonban a selyemtermékek elérhetővé váltak a lakosság számára. Az ie 2. században a kínaiak először exportáltak selymet más országokba, és a selyem a kínai gazdaság alapvető elemévé vált.
Hogyan készül a selyem
A nyers kínai selymet a vak Bombyx mori lepke lárvái készítik, amelyek nem tudnak repülni. Ezt a fajt vadon élő molyból termesztik, kizárólag Kínában. A lepkék 500 tojást raknak le egy hét alatt, majd meghalnak. A petékből 30 000 selyemhernyó kel ki, amelyek nagy mennyiségű eperfa levéllel táplálkoznak. Ezek a lárvák által létrehozott gubók adják a selymet.
Kínai selyemszövési folyamat
A kínaiak kétezer évig szigorúan őrzött titokként tartották a selyemfonási folyamatot, vagyis a tenyésztést. A selyemhernyó gubóit meleg, száraz helyen tartják nyolc-kilenc napig. Pörkölésük vagy párolásuk megöli a lárvákat. A gubókat meleg vízbe mártják, hogy fellazuljanak az izzószálak, amelyeket az orsóra tekercselnek. Öt-nyolc szálat fonnak össze, hogy egy vonalat képezzenek. A végső folyamat a szálak szövése ruhák kialakításához.