Tartalom
Ohm törvénye meghatározza a feszültség, az áramerősség és az ellenállás viszonyát egy elektromos áramkörben. Ez a három tulajdonság mindig összefonódik - az egyikben bekövetkező változás közvetlenül érinti a másik kettőt. A feszültség (V) az áramerősség (I) mértéke, szorozva a mennyiséggel vagy az ellenállás szintjével (R). Ez a három változó matematikailag összefügg az Ohm törvényeként ismert következő egyenlet szerint: V = IR. Ezért az áramerősség növelésére két különböző módszert lehet alkalmazni.
1. lépés
Mivel a feszültség egyenlő az áramerősséggel, szorozva az áramkör ellenállásával, ha a feszültség állandó marad és az ellenállás csökken, az áramerősség szükségszerűen megnő. Az elektromos áramkör ellenállása csökkenthető a vezetők méretének növelésével, vagyis nagyobb átmérőjű rézhuzalokkal.
2. lépés
Ha az elektromos áramkör tartalmaz ellenállásoknak nevezett IC chipeket, az ellenállás csökkenthető egy alacsonyabb szintű ellenállás használatával is; például 4 ohmról 2 ohmra váltani. Egy áramkörben az ellenállás felére csökkentése és a feszültség állandó tartása megduplázza az áramerősséget.
3. lépés
Ha az áramkör ellenállása ugyanaz marad, akkor az áramerősség növelhető a feszültség növelésével. Ha összehasonlítjuk az elektromos áramkört egy vízzel ellátott csővel, akkor a feszültség a víz nyomását, az ellenállás a cső átmérőjét és az áramerősség az idő múlásával áramló víz mennyiségét jelenti. Ha a cső ugyanaz marad és a víznyomás megduplázódik, akkor a csövön átfolyó víz mennyisége is megnő.