Tartalom
A sulforafán a fitokémiai anyagok csoportjába tartozik, vagyis a betegségekkel küzdő növények összetevői, amelyek izotiocianátokként ismertek. A kapcsolódó fitokemikáliákkal együtt segít megelőzni a rák kialakulását. Az olyan források szerint, mint a mellrákkutató program, a szulforafán megakadályozza, hogy bizonyos enzimek aktiválják a szervezetben a rákot okozó szereket, valamint növeli az enzimek termelését, amelyek eltávolítják a rákkeltő anyagokat a rendszerből, még mielőtt azok veszélyes sejtekké válnának. A sulforafánt csak a keresztesvirágú növények termelik, amikor két külön zsebben lévő enzim, a mirozináz és a glükorafanin reagál.
A brokkoli kihajt
A brokkolacsíra a glükorafaninában a leggazdagabb élelmiszer, a szulforafán vagy SFN elődje, más néven glükorafanin-szulfafán. A háromnapos brokkolicsírák magas koncentrációban tartalmazzák ezt a fitokemikáliát, 10–100-szor többet kínálnak belőle, mint egy érett brokkoli vagy karfiol, az 1997 szeptemberében a „Proceedings of the Nemzeti Tudományos Akadémia ". Egy 30 grammos adag 73 mg glükorafanin-szulfarafánt tartalmaz. 100 grammban a brokkoli csírája körülbelül 250 mg. Megvásárolhatja őket egészséges élelmiszerboltokban vagy bizonyos táskákban. Enyhén főzve olyan ízűek, mint a főtt spenót.
kelbimbó
A keresztesvirágúak vagy a káposztafélék családjának másik zöldsége a kelbimbó. A Linus Pauling mikrotápanyag-kutató intézet szerint, miközben minden keresztes keresztező növény gazdag ezekben a gyógyító fitokémiai anyagokban, egyesek jobb specifikus glükozinolátok vagy szulfarafán-prekurzorok forrásai, mint mások. Egy fél csésze vagy 44 g adag nyers kelbimbó körülbelül 104 mg glükozinolátot tartalmaz. A glükozinolátok vízoldható vegyületek, amelyeket forrásban lévő vízzel fehérítenek. Ezek a fitokémiai anyagok könnyen elpusztulnak. A keresztesvirágú zöldségek mindössze 9–15 percig történő forralása 18–59 százalékkal csökkenti az összes glükozinolát tartalmát - derül ki a British Journal of Nutrition folyóiratban 2003 szeptemberében publikált kutatásból. A kevesebb vizet használó főzési módszerek, például mikrohullámú sütő vagy gőz csökkenthetik a veszteségeket.
Fejes káposzta
A káposztának több fajtája létezik, és sokukban gazdag glükozinolát. Különösen kettő gazdag sulforafán prekurzorban, a savoy káposzta és a vörös káposzta. Mint más keresztes keresztesvirágúakban, a főzés is elpusztítja a fitokemikáliákat, és gátolhatja a mirozináz és a szulfafafán előállításához szükséges glükorafanin közötti reakciót. Egy 1/2 csésze vagy 45 g adag apróra vágott savoy káposzta 35 mg glükorafanint és ugyanennyi vörös káposzta 29 mg-ot tartalmaz. A fitokemikáliák elvesztésének elkerülésére a legjobb módszer a nyers káposzta fogyasztása, esetleg salátában.