Tartalom
Hasznos tudni, hogy egy vegyi anyag poláris vagy nem poláris, mivel ez a tulajdonság nagy különbséget okozhat a vegyület természetében. Egy erősen poláros anyag, például víz, egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, beleértve a magas felületi feszültséget. A poláris és nem poláris vegyületek szintén nem keverednek, mint az olaj és a víz esetében. A polaritás az elektronok vonzódásának különbsége a szomszédos atomok között egy vegyület molekulájában.
A víz poláris vegyület példája (Jupiterimages / Comstock / Getty Images)
Molekuláris kötés
Az atomok kötése az elektronok megosztásával. A két atom mindegyike eladja egyik elektronját, és az ebből eredő elektronpárok a két atom körül keringenek, és egy kötést hoznak létre. Ha az elektronok többé-kevésbé egyenlően oszlanak meg a két atom között, akkor ezt kovalens kötésnek nevezzük. Amikor a két atom közül az egyik nagyobb vonzerőt mutat az elektronokhoz, mint a másik, ez az atom magához vonzhatja mindkét elektronot, általános negatív töltést nyer, és a másik atomot pozitívan hagyja. Ezt ionos kötésnek nevezzük.
elektronegativitási
Az atom azon képességét, hogy a kötő elektronokat magához vonja, elektronegativitásnak nevezzük. Minden elemnek van egy bizonyos fokú elektronegativitása, amely az atomok összetételétől függ. Az elektronegativitás növekszik, ha balról jobbra halad egy periodikus asztali vonal mentén, mivel az elemek több pozitív protont kapnak a belső magjukban. Felülről lefelé csökken a táblázatban, mivel az elektronok körüli külső pályák az atomok körül távolodnak a magtól.
A polaritás foka
Ha két atom kötés van, akkor az atomok két kötőelektronot feltételeznek az általuk választott elektronegativitás különbségében. Ha a különbség szignifikáns, akkor egy atomnak nagyobb az elektronok megosztása. Ez olyan kötéseket eredményezhet, amelyek részben tisztán kovalensek és tisztán ionosak. Az ilyen vegyületek polaritást mutatnak, ami azt jelenti, hogy egy atom részleges negatív töltést és részleges pozitív töltést feltételez.
Poláris és poláris
A vegyészek mérik a kötés polarizációjának mértékét az ionos karakter százalékában, és ezt az értéket a két atom elektronegativitásának különbségével határozhatjuk meg. Például a víz az oxigén és a hidrogén közötti O-H kötést tartalmazza. Az O elektronegativitása 3,5 és H 2,1, így azok 1.4. Az ionos karakter grafikonja azt mutatja, hogy ez a kötés 39% -os ionos, így az O-H-t tartalmazó vegyület nagyon poláris lesz. A szén-hidrogén kötés ionos jellege mindössze 4%, így egy csak C-H-t tartalmazó vegyület apoláris lenne (lásd az 1. és 2. hivatkozást).