Tartalom
A csatolás egy matematikai tulajdonság, amely leírja a túlzott stressz vagy a szerkezetre gyakorolt nyomás hatását. A feszültség növekedésével fordul elő, ami azt jelenti, hogy a szerkezet már nem tartja fenn az egyensúlyt. A deformáció végeredménye általában szerkezeti összeomlás, de többféle deformáció is előfordulhat.
Rugalmas hajlítás
A nem rugalmas elhajlás olyan tárgyakban történik, mint a közbenső hosszúságú oszlop, és merev anyagból készül. Ez a hajlítás akkor következik be, amikor az objektum nyomásterhelése meghaladja az anyagok arányos határértékeit (azaz szilárdságot és merevséget). Az elasztikus lökést a túlzott erők következtében deformálódó objektumokon keresztül lehet azonosítani. Például egy oszlop áthalad egy dagasztáson alapuló folyamaton, amelyben a gerinc közepe a normálerőn túlnyúlik.
Rugalmas csípés
A rugalmas elhajlás hosszú oszlopokban történik, amelyeket egyszerűen támogatnak. Ez hasonló a nem rugalmas hajlításhoz, amelyben az oszlop, az erő és a merevség alapvető tulajdonságai azonosak, de a végeredmény meglehetősen eltérő. Az elasztikus lehajlás miatt az oszlop vagy tárgy rosszul alakul, de sokkal nehezebb formában, mint a nem rugalmas hajlítás. Míg úgy tűnik, hogy a rugalmas hajlítás "térdelő" hatást fejt ki, a rugalmas hajlítás teljesen ívelt megjelenést hoz létre.
Kritikus terhelés
A kritikus terhelés kulcsfontosságú szám minden matematikai meghatározásnál. A kritikus terhelés az a terhelés, amelynél a stressz nagyobb lesz, mint az oszlop (vagy tárgy) fenntartása. A kritikus terhelést meghaladó terhelés kanyarodást okoz. A kritikus terhelés több különböző képlettel számítható. Így számíthatók ki a hidak és utak tömeghatárai. Ennek a súlyhatárnak a kiszámítása szükséges a projekt során.
Kanyarodási projektek
A hajlítás matematikailag többféle módon is meghatározható. Mindegyik elmélet határozza meg, hogy milyen rugalmas vagy nehezen hajlítható. Minden képletnek valamivel más eredménye van. Például az Euler egyenlet leírja a rugalmas deformációt. Shanley elmélete leírja a rugalmas deformációs görbét, míg a tangens-modulus terhelési modell leírja a deformációhoz szükséges erő mennyiségének alsó határait. Euler modellje leírja azt az abszolút erőt, amelyet egy oszlop kaphat, vagy a felső határt távolabb. A legtöbb tervező támogatja a tangens modul terhelési modelljét, hogy projektjeiket biztonságban tartsa.
Valós alkalmazások
Amellett, hogy a kritikus terhelést a hidak súlyhatárainak meghatározására használják, minden épületben meg kell erősíteni az oszlopok maximális terhelését, hogy a tető ne essen rá. Ez akkor fordulhat elő, ha a teherhordó oszlopok elérték a kritikus terhelést. Valójában a valóságban sok objektum függ a kritikus lehúzó terhelés hatásaitól, az ún. Kerékpár kerekektől (amelyek lényegében egy hosszú oszlop, amit villámcsavart tart, és a kerékpárosok által használt utak).