Tartalom
- Monológ
- Példák a klasszikus irodalom monológjaira
- Monológ
- Példák a klasszikus irodalomban folyó monológokra
A monológ és a szólam egyaránt irodalmi technikák, amelyeket a kitalált szerzők egy karakter gazdagítására, a feszültség növelésére, a kapcsolatok fejlesztésére és az elbeszélés előmozdítására használják. Az írók, különösen a dramaturgok, évszázadok óta alkalmaznak ilyen technikákat, köztük a híres William Shakespeare-t is. "Lenni vagy nem lenni; ez a kérdés" - töpreng Hamlet a nyugati irodalom egyik legismertebb szólamában.
Monológ
A "monológ" szó a latin "mono" gyökből származik, ami "egy" vagy "egyedül", és a "logo", ami azt jelenti, hogy "beszélni". A monológ tehát egy személy által mondott beszéd. Egy darabban egy drámai monológ akkor következik be, amikor egy szereplő hangosan beszél önmagával, amikor a színpadon vagy hallható távolságban nincsenek más szereplők. A belső monológ, a gondolatok vagy az érzelmek áramlása egy szereplőtől megfelelő forrás a regények számára, ahol az elbeszélő hozzáférést biztosít az olvasó számára ahhoz, ami a karakter fejében történik.
Példák a klasszikus irodalom monológjaira
A regényeknek, a költészeteknek és színműveknek egyaránt híres monológjaik vannak. Az "Utolsó hercegnőm" című vers elbeszélője monológot mutat be, amelyben a karakter borzalmas karakterét néhai feleségének hideg beszámolója tárja fel. William Faulkner „A hang és a düh” című regénye a tudatfolyamokat felhasználva idézi fel a különféle főszereplők belső monológjait.
Monológ
A zsolozsmák és a drámai monológok annyira hasonlóak, hogy gyakran felcserélhetőek. A szólam a dramaturgiára korlátozott monológ, amelyben a színészek csak akkor beszélnek, ha egyedül vannak, vagy amikor azt hiszik, hogy egyedül vannak. Mivel a színdarab többnyire párbeszédből és nagyon kevés elbeszélésből áll, a közönség csak a monológussal férhet hozzá a karakter elméjéhez. A zsolozsmákat általában valódinak tekintik, mert amikor nincs senki, aki hallgatna, a karakternek nincs oka hazudni, míg a játékban máskor beszédei a bizalmatlanság célpontjai lehetnek.
Példák a klasszikus irodalomban folyó monológokra
Shakespeare gyakran használt monológokat. Talán minden idők leghíresebb Hamlet "Lenni vagy nem lenni" című műve, ahol elmélkedik, megöli-e az apját vagy sem, még azt is megkérdőjelezve, hogy tovább kell-e élnie. A "Rómeó és Júlia" című műsorban Júlia önálló beszédet mond - Rómeó, Rómeó, miért vagy Rómeó? "- anélkül, hogy észrevenné, hogy hallotta.