Tartalom
A glikolízis a glükóz bomlása piruváttá, míg a glükoneogenezis abból áll, hogy glükóz keletkezik piruvátból, laktátból vagy köztitermékekből a Krebs-ciklusban. Mindkét folyamat elengedhetetlen alkotóeleme az emberi test energia-anyagcseréjének, és bár gyakorlatilag egymás tükrei, ezeknek a reakcióknak több különbségük van, mint hasonlóságuk.
Kiinduló és befejező vegyületek
A glikolízis glükózzal kezdődik és piruváttal fejeződik be, míg a glükoneogenezis piruváttal kezdődik és glükózzal végződik. A glükóz lebontása eredményeként a glikolízis két új adenozin-trifoszfát (ATP) és két új nikotinamid-adenin-dinukleotid (NADH) molekulát generál. Ez hozzáférhetővé teszi a glükóz energiát sejtes felhasználásra, és lehetővé teszi, hogy a piruvát a mitokondriumba utazzon, hogy belépjen a Krebs-ciklusba, és több energiát termeljen. A glükoneogenezis során a sejt ATP-t fogyaszt a glükóz piruvátból történő regenerálásához, így a folyamat végrehajtása során nettó energiaveszteség keletkezik. A glikolízis viszont energia nyereséghez vezet.
Elhelyezkedés
Egy másik alapvető különbség a glükoneogenezis és a glikolízis között az, hogy hol fordulnak elő. Lényegében a test minden sejtje képes glikolízist végezni, ami a sejtmembrán transzporterek által elfogott glükóz metabolizmusának első lépése. A glükoneogenezis elsősorban a májsejtekben és kisebb mértékben a vesében fordul elő, és fő célja általában a dezaminált aminosavakból származó piruvát metabolizmusa a glikolízisből származó helyett. A glikolízis és a glükoneogenezis nem egyidejűleg következik be ugyanabban a sejtben; ez erőforrás pazarlást jelentene a sejt számára, mivel a piruvát állandó átalakulása esetén nem keletkezik energia.
Célja
Pontosan azért, mert nagyobb energia-hozzáférhetőséget eredményez, a glikolízis fokozódik, amikor a sejtnek energiára van szüksége, és csökken, ha felesleg van. Ennek oka az a visszacsatolási mechanizmus, amely szabályozó enzimeket von be a glikolízisbe. A glükoneogenezist másrészt általában a glükóz előállítására végzik a test más sejtjeibe történő export céljából. A májsejtek nem képesek metabolizálni a glükózt a glükoneogenezisből.
Hormonális szabályozás
Végül a hasnyálmirigy-hormonok felszabadulása az étel bevitelére másképpen befolyásolja a glikolízist és a glükoneogenezist. Az inzulin, amelyet a szervezet felszabadít a szénhidrátokra és egyes fehérjékre reagálva, a test sok sejtjét arra ösztönzi, hogy fokozza a glükóz internalizálódását és a glikolízisben részt vevő szabályozó enzimek átadását. Az inzulin csökkenti a máj glükoneogenezisét. A glükagon, amelynek felszabadulását a fehérjék és az alacsony vércukorszint stimulálja, fokozott glükoneogenezishez és csökkent glikolízishez vezet a májsejtekben.