Tartalom
A klórt először 1774-ben készítette el a svéd kémikus, Carl Wilhelm Scheele, aki úgy vélte, hogy oxigént tartalmaz. Ezt úgy tette, hogy a muriatinsavat mangán-dioxiddal kezelte. Harminchat évvel később Sir Humphry Davy angol vegyész ragaszkodott hozzá, hogy kémiai elem, és megadta neki a nevét, amely egy görög szóból származik, ami zöldessárgát jelent. Az anyag mérgező gáz, de fémes nátriummal kombinálva asztali sóvá válik. A klór megtalálható a klorid-ásványokban, amelyek természetesen előfordulnak a sós tavakban, a tengervízben és a halit-lerakódásokban. A halogén elemcsoport tagja.
Mi a klór
Hogyan használják
A klórt általában vízben lévő baktériumok elpusztítására használják. Széles körben használják a medence, a fürdő és az ivóvíz tisztítására. Ha nátrium-hidrátban oldjuk, fehérítővé vagy fertőtlenítővé alakítható. A fertőtlenítőszert a baktériumok elpusztítására használják, a fehérítőt pedig a ruhák fehérítésére és fertőtlenítésére. Klór fehérítőt is lehet használni a kútvíz fertőtlenítésére.
Hogyan működik
A klór vízbe öntésekor több kémiai vegyületté bomlik, beleértve a hipoklorinsavat és a hipoklorit iont. A hipoklórsav és a hipoklorition kombinációja a "szabad klór" nevű reakció. Mindkét anyag megtámadja a vízben lévő mikroorganizmusokat és baktériumokat, lipideket kerget a sejtfalakban és tönkreteszi az enzimeket. Amint elpusztítják a sejtekben lévő szerkezetet, a kémiai vegyületek oxidálják a baktériumsejteket, megölik és ártalmatlanná teszik őket.
Hipoklórsav vs hipoklorit-ion
A hipoklorition negatív elektromos töltést hordoz, míg a hipokloridsavnak nincs elektromos töltése. A hipoklorinsav gyorsan mozog, képes pillanatok alatt oxidálni a baktériumokat, míg a hipoklorition fél óráig tarthat. A csírafelületek negatív elektromos töltést hordoznak, ami a negatív töltésű hipoklorit-ion taszítását eredményezi a csíra felületén, és a hipoklorit-ion kevésbé hatékony a csírák elpusztításában. A két vegyület kapcsolatát a víz relatív savtartalma (pH) határozza meg. A vízkezelési szakemberek beállíthatják a pH-szintet, hogy a hipoklorinsav dominánsabbá váljon, hatékonyabbá téve ezzel a baktériumok elpusztítását. Az elektromosan töltött hipoklorinsav hiánya lehetővé teszi a baktériumok körüli védőgátak hatékonyabb behatolását.