Tartalom
A mezők szinte az összes kontinensen megtalálhatók: ezeken a területeken a legelterjedtebb növényzet a füvek. A mérsékelt égboltú mezőket prériknek vagy pusztáknak is nevezik, és bár enyhébb éghajlatúak, mint a trópusi szavannákként ismert mezők, e biom abiotikus tényezői alkalmassá teszik a növények, például a fű, nem pedig a fák számára.
Eső
Az eső az egyik fő abiotikus tényező, amely hozzájárul a mérsékelt égövi mezők megjelenéséhez és ökológiai kialakulásához. Az éves csapadékmennyiségnek nagyobbnak kell lennie, mint a száraz mezőkön és sivatagokban, de a nagy mennyiségű eső elősegítheti a fák növekedését és a mezők erdősítését eredményezheti.
A mérsékelt égboltú területek olyan területeken találhatók, ahol évente 25 és 75 cm közötti eső esik. Ennek az esőnek a nagy része általában az év egyetlen részében fordul elő, több hónapos szárazsági viszonyokat eredményezve. A füvek jobban képesek életben maradni ilyen körülmények között, mint a fák.
Hőfok
A mérsékelt égövű területeken a legtöbb fű rövid, néhány pedig alig több mint egy méter magas, de olyan gyökérrendszerrel, amely ennek a hosszúságnak a többszöröse lehet a talaj alatt. Ez a hőmérséklethez való alkalmazkodás: a mérsékelt égövi mezők hőmérsékleti tartománya széles lehet, de általában a növekvő hő és a hideg alvási időszak van. A füvek rövidek a rövid növekedési periódus miatt, amelyet a hideg hőmérséklet megfagyása követ, ami a fauna pusztulásához vezet. A füveken átívelő kiterjedt gyökérzet lehetővé teszi a növények számára, hogy túléljék a hideget, és a tavaszi és nyári hónapokban magokat teremtsenek.
A mérsékelt égövi mezők hőmérséklet szerint osztályozhatók: a gyepek enyhébbek, hosszabb füvekkel, míg a sztyeppék hidegebb éghajlatot, rövidebb és sűrűbb füveket mutatnak.
Tűz
A mérsékelt égövi mezőkre jellemző száraz és forró évszakokban a tüzek gyakoriak. Ezek a tűzesetek nagy területeket gyorsan el tudnak söpörni, kevés hamu marad, csak nyom. Bár a fák általában nem képesek bonyolult struktúrákat növeszteni a tűz pusztulása után, a gyógynövények és a vadvirágok képesek megújulni gyökerező összetett szerkezetükből. Bármely más fát, amelynek gyökere van ezeken a területeken, általában tűz pusztítja el, így a rövidebb füvek számára nyitva marad a tér. A tüzek emellett hamutartalmú tápanyagokkal pótolják a talajt, növelik a termékenységet és lehetővé teszik a károsodott növények növekedését.
Talaj
A mérsékelt égbolt talaja termékeny és tápanyagokban gazdag, képes ellenállni az ott termesztett sok gyógynövénynek és vadvirágnak. A talajt a füvek kiterjedt gyökérrendszere stabilizálja, és mivel pusztulásuk és pusztulásuk miatt a tápanyagok folyamatosan megújulnak, ezt az abiotikus faktort nagymértékben megerősítik a környezetet megosztó élő szervezetek. Ami szintén hozzájárult a talaj gazdagságához a szántóföldeken, az a füvek kiterjedt gyökérzete; a hideg és a nyugalmi időszakban a fű gyökerei elpusztulhatnak és elrothadhatnak, miközben maga a fű még képes növekedni a fennmaradó részekből.
A mérsékelt égövi mezők a Föld legnagyobb legeltetési állatainak, köztük a bivalyoknak és a jávorszarvasoknak adnak otthont. E nagy állatállományok hulladékai - valamint a holtak bomló maradványai - szintén hozzájárulnak a talaj gazdagságához.