Tartalom
A vesekő, más néven vesekő, ritkábban fordul elő lovaknál, mint más kérődzőknél. Ez a betegség ritkán érinti a fiatal lovakat, de alkalmanként középkorú és idős embereknél is megfigyelhető, valamint gyakoribb a herélt és a méneknél. A legtöbb kő a hólyagban vagy a húgycsőben fordul elő. Általában kétoldalúak és krónikus veseelégtelenséget eredményeznek, mielőtt diagnosztizálnák őket.
Számítási összetétel
A legtöbb számítás kalcium-karbonátból áll, bár alkalmanként struvit, magnézium, ammónia és foszfát keveréke is megfigyelhető.
Hajlam a vesekövekre
A ló vizeletének magas ásványianyag-tartalma és pH-szintje hajlamos a kristályok képződésére. A lovak normál vizelete nagy mennyiségben tartalmaz mukoproteineket is, főként mukopoliszacharidokból álló glikoproteint, amely kötőanyag lehet a kristályok számára. A sok kalciumot, ammóniát és magnéziumot tartalmazó takarmányok szintén növelik a kőképződés kockázatát. További hozzájáruló tényező a magas foszfortartalmú szemek bevitele.
Tünetek
A tünetek közé tartozik a dysuria (fájdalmas vagy gyakori rövid vizelés), kólika (akut hasi fájdalom) és hematuria (vér jelenléte a vizeletben). Legtöbbször a hematuria a testmozgás után jelentkezik.
Diagnózis
A diagnózis kísérletileg a kórelőzményen és a klinikai tüneteken alapul, és a húgyhólyag nyaka közelében szilárd, ovális tömeg rektális tapintásával igazolható. A transzrektális ultrahang lehetővé teszi a vese kalkulusának vizuális megerősítését. A vizeletelemzés során vörösvértesteket, fehérvérsejteket, proteinuria és kalcium-karbonát kristályokat tárnak fel.
Kezelés
Ha egy katétert behelyeznek a hólyagba a dekompresszió érdekében, az ütközött kő elmozdulhat. Számos műtéti eljárás létezik a kő eltávolítására, beleértve a lézeres litotripsziát, vagyis a kő lézer általi megsemmisítését. A kezelés után megelőző antibiotikumok és vizelet savanyító szerek, például ammónium-klorid csökkenthetik a probléma megismétlődését.