Tartalom
- Hogyan működnek az önkéntes exportkorlátozási megállapodások
- A megállapodások gazdasági hatásai
- Példák önkéntes exportkorlátozási megállapodásokra
- Az önkéntes exportkorlátozási megállapodások vége
A 20. század nagy részében az önkéntes exportkorlátozási megállapodások (ARVE) lehetővé tették a kereskedelmi nemzetek számára, hogy megvédjék a kiszolgáltatott hazai iparokat az olcsóbb importtermékekkel szembeni versenytől. Az ARVE csúcspontja a hetvenes-nyolcvanas években volt, mire az 1994-es nemzetközi kereskedelmi szabályok változásai szigorúan korlátozták használatukat.
Hogyan működnek az önkéntes exportkorlátozási megállapodások
Az ARVE-k valóban importkorlátozásokként működnek. Az importkorlátozások rendszerében az A ország acélkvótát szabhat ki a B országtól, és nem engedheti meg, hogy a jövőbeni szállítmányok átlépjék a határait. ARVE forgatókönyv szerint a B ország vállalja, hogy az A országba korlátozza az exportot, bár a B ország acélipara versenyezhet az A országgal. A B ország önként csökkentheti acélszállításait az A országba, mert , amint az egyik közgazdász elmagyarázza, "az importáló ország (A ország) később fenyegetheti a kvóták megállapítását vagy a tarifák emelését". A B ország előnyben részesítheti a kevésbé agresszív versenyt annak elkerülése érdekében, hogy elkerüljék azokat a vámokat és tarifákat, amelyek megemelik árait az A országbeli ügyfelei számára.
A megállapodások gazdasági hatásai
Azzal, hogy beleegyezik az acélexport A országba történő korlátozásába, a B ország lényegében egyetért azzal, amit Robert J. Carbaugh közgazdász "piacmegosztási paktumnak" nevez. A B ország megtartja a verseny révén megszerzett piaci részesedését, az A ország kevésbé hatékony ipara pedig életben marad.
A B ország azonban többet profitál a megállapodásból. Amikor kevesebb acélt exportál az A országba, az ország fogyasztói egységenként többet fizetnek, mert továbbra is több acélt kell vásárolniuk kevésbé hatékony hazai gyártóktól. Eközben a B ország termelői megemelhetik áraikat az A ország fogyasztói előtt, és ennek a növekedésnek minden egyes fillere tiszta profitot jelent a B ország acélgyártóinak.
Példák önkéntes exportkorlátozási megállapodásokra
Az egyik leghíresebb ARVE Japán megállapodása volt az 1980-as évek elején az Egyesült Államokba irányuló autóexport korlátozásáról. Mivel az amerikai autógyártók küzdöttek a japán vállalatok versenyével, az amerikai kongresszus szigorú kvótákat vitatott meg a japán piaci részesedés korlátozása érdekében. Japán elkerülte a kvótát azzal, hogy felmondott egy hároméves szerződést Ronald Reagan elnökkel. Az USA védte az autóipar munkahelyeit, a fogyasztók többet fizettek az amerikai és a japán autókért, és végül az ARVE arra ösztönözte a japán vállalatokat, hogy az exportkorlátozások elkerülése érdekében az USA-ban telepítsék üzemeiket.
Az 1950-es években az Egyesült Államok hasonló megállapodásokról tárgyalt több délkelet-ázsiai ország textiltermékeivel, amelyek olcsóbban állították elő ezeket az árukat, mint az amerikai textilgyárak. Az 1960-as évek végén az Egyesült Államok Külügyminisztériuma ARVE-ket használt, hogy megvédje a hazai acélipart a Japán és Európa példátlan külföldi versenyétől.
Az önkéntes exportkorlátozási megállapodások vége
Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény 1994-es uruguayi fordulója oda vezetett, amelyet a parancsnok az ARVE "végpontjának" nevezett. A Kereskedelmi Világszervezetnek a kereskedelmi akadályok felszámolására vonatkozó céljának megfelelően a részt vevő országok megállapodtak abban, hogy abbahagyják az új ARVE-k és a meglévő megállapodások megkötését.