Tartalom
A legtöbb ember tudja, hogy a fotoszintézis a növények leveleiben megy végbe. Az üzem azonban valójában egy sor speciális struktúrát alkalmaz, amelyek elvégzik azokat a kémiai reakciókat, amelyek a napenergia felhasználható energiamolekulákká történő átalakításához szükségesek. A növényeknek a fény mellett a levelek kis pórusai által elnyelt szén-dioxidra is szükségük van a kezdeti reakciók végrehajtásához.
A fotoszintézis legfontosabb része kloroplasztokban fordul elő. Ezek a kis fotoszintetikus növények, amelyek a levelekben találhatók, klorofillot, a kloroplasztmembránokban kiválasztódó zöld pigmentet tárolnak. A klorofill a fényspektrum széles tartományát elnyeli, és a növényeknek a lehető legtöbb energiát adja. A fényspektrum elsődleges szakasza, amelyet a klorofill nem szív el, a zöld, ami megmagyarázza, hogy a leveleknek miért vannak különböző zöld árnyalatai. Ezek a zöld kloroplasztok a levél belsejében maradnak. A megérinthető felület az epidermisz, és védi a levélben bekövetkező minden anyagcsere-folyamatot.
Kloroplasztok
Tilacoides
A kloroplasztikus művek egy sor tilakoid nevű korongot tartalmaznak, amelyek egymásra épülve granum néven ismert struktúrákat alkotnak. Ezekben a szerkezetekben következik be klorofilltermelés, és a fény kémiai energiává alakul, amelyet további folyamatokhoz használnak fel. Mindez szinte kizárólag a levelekben történik, nagyon kevés növény termel klorofilt más szerkezetekben.
Reakciók a sötétben
A fotoszintézis második fázisa sötét reakció néven ismert, mivel nincs szüksége napfényre. Ez a reakció eltávolítja az atomokat a tilakoidokban keletkező kémiai energiából, és egyszerű cukrokká változtatja azokat, amelyeket az energiaigénytől függően a növény felhasználhat vagy tárolhat. Ez a reakció a kloroplaszt egy másik szakaszában, az úgynevezett sztrómában megy végbe. Ritka esetekben bizonyos növények, különösen azok, amelyek a sivatagban élnek, szén-dioxidot vagy a fotoszintézishez szükséges egyéb komponenseket tárolnak szerkezeteik többi részében. Ez lehetővé teszi számukra a fotoszintézis különböző szakaszainak elvégzését, még akkor is, ha nem képesek megnyitni a pórusokat, hogy felszívják a levegő elemeit, vagy energiát kapjanak a naptól.