Tartalom
- meghatározás
- Etilén-diamin-tetraecetsav és potenciometriás módszer
- Komplexometrikus titrálás
- Burette megoldás
A tudósok közvetlen titrálásra támaszkodnak, hogy kémiai reakciók alkalmazásával megtalálják az oldatban lévő anyag mennyiségét. Ez a folyamat, ha helyesen végezte el, pontosan leírhatja a speciális savakkal és laboratóriumi üvegcsövekkel végzett vegyi anyagok mennyiségét. Ahhoz, hogy a titrálás megfelelően működjön, az utolsó komplexet elég gyorsan kell kialakítani ahhoz, hogy a tudósok elemezni tudják.
meghatározás
A közvetlen titrálás az anyag tartalmának kvantitatív meghatározásának egyik módja. A tudósok tudatában vannak egy reagensnek, de nem tudják, hogy mennyire van. A direkt titrálás néha olyan elemzéseken alapul, amelyek az elemzett anyagra reagálnak. Más esetekben a módszerek a hozzáadott fémionok használatán alapulnak, amelyek egy adott típusú fém egyéni atomjai vagy molekulái.
Etilén-diamin-tetraecetsav és potenciometriás módszer
A technikusok a titrálást etilén-diamin-tetraecetsavval (EDTA) végezhetik a fémion indikátorokkal. Ez a módszer nem minden helyzetben működik, mivel a reakció néha olyan lassú, hogy a titrálás irreális. A fémionnak kevesebb stabilitással kell rendelkeznie, mint az analit. A közvetlen titrálás másik módszere a potenciométer, amelyet egy specifikus elektródokkal rendelkező fémionok végpontjának kimutatására használnak. A végpont a titrálási folyamat vége.
Komplexometrikus titrálás
A komplexometriai titrálás elvégzéséhez a tudósok a fémek azonosításához amino-polikarbonsavakat használnak. Színezett komplexek képződnek, és a tudósok az elemzésből származó adatokat az analit mennyiségének meghatározására használják. A komplexometriai titrálás közvetlen módszere titrált fém-sóoldatot tartalmaz komplexképző vegyületoldattal. Ezek az oldatok atomokat vagy vegyületeket tartalmaznak, amelyek komplexeket képeznek más atomokkal vagy vegyületekkel. A tudósok egy hozzáadott mutató egyenértékűségi pontját keresik. Az ekvivalenciapont akkor fordul elő, ha a hozzáadott titráló sztöchiometrikusan egyenértékű az analittal. A sztöchiometria magában foglalja a kémiai reakciók kiegyensúlyozását.
Burette megoldás
A titrálást „közvetlennek” nevezik, mert a tudós közvetlenül megközelíti a végpontot. A titráló egy büretta cseppjein keresztül jut az oldatba, így a csepp nem haladja meg a végpontot. Közvetlen titrálással a tudósok egy oldatban lévő oldható anyagot kezelnek, amely egy edényben van, és titrálandó oldatnak nevezik. A standardizált megoldást titrálónak nevezik. A végpontot műszerrel vagy vizuálisan egy indikátor segítségével határozzuk meg. A tudósok hozzáadják a titrálót a megfelelő bürettához, amely egy hengeres, függőleges üvegdarab, precíziós csapszeggel, amely kis mennyiségű folyadékot bocsát ki bizonyos mennyiségben. A tudósok kapacitása legfeljebb 30–100% -át tölti ki.