Tartalom
- A diorit és a gránit összetételének különbségei
- Használatbeli különbségek: ókori és modern idők
- Strukturális különbségek
- Egyéb különbségek
A magmás kőzetek világában a diorit és a gránit szorosan összefügg. A két kő kemény, nem porózus és hasonló területeken található meg. A laikus szemek számára könnyen összetéveszthetők; azonban kevés információval a kövek különbségeiről meg fogja tudni érteni, hogy különböznek egymástól.
A diorit és a gránit összetételének különbségei
A diorit földpátból és számos sötét színű ásványból áll, amelyek megmagyarázzák fekete színét. A gránit négy ásványból áll: földpát, csillám, kvarc és kürt. Különböző formájúak, nagyobb változatosságot biztosítva, mint a diorit.
Használatbeli különbségek: ókori és modern idők
A dioritnak vannak olyan felhasználásai, amelyek az ősi időkre nyúlnak vissza. Robusztus és keménysége miatt a Hamurabi-kód faragására használták. Falak és tornyok megerősítésére is használták. Jelenleg járólapok és kerti tereprendezés során használják. Korábban a gránitból nagy szobrokat készítettek; az egyiptomiak pedig a Vörös Piramis építésénél használták. Manapság elsősorban járólapok burkolására és gyártására használják.
Strukturális különbségek
A gránit kevésbé sűrű, mint a diorit. Az első egy durva szemcsés kőzetanyag. Mindkettő nem porózus; a gránit azonban még mindig kevesebb, így jobban alkalmas padlóburkolatokra és munkalapokra. Mivel a diorit sűrűbb, ellenállóbb és tartósabb a tereprendezéshez.
Egyéb különbségek
A rendelkezésre állás egy másik megkülönböztető tényező e két magmás kőzet között. A diorit ritkábban fordul elő. A gránit mindig ugyanazon a helyen található; például Grúzia sziklás hegyét az ásvány egyetlen kitermelése képezi. A diorit általában csak kis rendellenes terepeken található meg. Ha nagy mennyiségben található, gyakran megtalálható a gránit és a gabron mellett. A diorit szintén plutonikus és tolakodó, vagyis a kőzetet alkotó ásványok kikristályosodtak, mielőtt elérnék a föld felszínét. A gránit szintén plutonikus; azonban 200 ° C-on képződik a diorit alatt, nagyobb viszkozitást biztosítva. Ennek eredményeként vastagabb és belső súrlódása miatt magasabb a félfolyékonyság fokai.