Tartalom
A HPLC (nagy teljesítményű folyadékkromatográfia) és a CG (gázkromatográfia) tudományos módszerek a minták elemzésére, hogy meghatározzák, mit tartalmaz a minta, vagy a benne lévő molekulák koncentrációja. Mindkettő ugyanazt az elvet alkalmazza, miszerint a nehezebb molekulák lassabban eluálódnak vagy áramlanak, mint a könnyebbek (a polaritás is szerepet játszik az elúciós időben). Bár az ötlet ugyanaz, a módszereknek több különbségük van.
A mobil fázis
A kromatográfiai berendezés mozgó fázisa az az anyag, amely a mintát a gépen keresztül mozgatja. A CLAE-nél a mozgófázis szerves oldószerből, ultratiszta vízből és egyéb összetevőkből készült folyadék, amely biztosítja a mintával való kompatibilitást. CG ebben a fázisban gázt használ; a leggyakrabban héliumot, nitrogént, argont vagy hidrogént használnak, az elemzés szerint.
Az oszlopok
Amint a mintát a kromatográfiás oszlopok szállítják, ez és a mozgó fázis kölcsönhatásba lépnek az oszlop tartalmával, aminek következtében a minta komponensei különböző időpontokban eluálódnak. A CLAE oszlopok általában 10–15 cm-es csövek, fémből vagy üvegből, szorosan tömve különböző hosszúságú szilikon- vagy szénláncokkal. A CG rendszerek kapilláris oszlopai a belső falak köré vannak burkolva, különféle anyagokkal bélelve, a laboratóriumi igényeknek megfelelően. Megnyújtva a CG oszlopok akár 30 m-t is mérhetnek.
A minták
CG-kromatográfiát alkalmaznak illékony vegyületekre (azokra, amelyek gyorsan lebomlanak), míg a HPLC jobb a kevésbé illékony minták esetében. Ha egy minta sókat tartalmaz vagy terhelést hordoz, akkor a HPLC-vel kell elemezni, nem pedig a CG-vel.
Hőmérséklet-szabályozás
A CG oszlopokat a gép belsejében lévő kemencében tárolják. A számítógép megváltoztatja a hőmérsékletet, miközben a mintákat elemzik. Minél magasabb a hőmérséklet, annál gyorsabban eluálódik a minta, de a magasabb hőmérséklet rossz eredményeket hoz. A CLAE oszlopokat állandó hőmérsékleten (gyakran szobahőmérsékleten) tartják.