Tartalom
A légzés olyan tevékenység, amely észrevétlen maradhat, amíg valami nem stimmel. A tüdőproblémákkal küzdő emberek, például asztma vagy tüdőtágulat, tudják, mikor vannak légzési nehézségeik. Az orvosoknak pontosan meg kell mérniük a tüdő működését a betegség meghatározása és a kezelés hatékonyságának értékelése érdekében. Ehhez spirométer nevű eszközt használnak.
Áramlásmérő
Az egyik típusú spirométer azt a sebességet méri, amellyel a levegő beáramlik a tüdőbe és onnan ki. Ezek az eszközök, az úgynevezett áramlás-spirométerek, kisebbek, mint a térfogat-spirométerek. Amint a személy belélegzi és kilélegzi a spirométert, egy detektor másodpercenként 30–300-szor méri a levegő sebességét. A légsebesség felhasználható a keringő levegő térfogatának kiszámításához. Az érzékelő képes mérni a sebességet egy kis forgó turbinával vagy fűtött huzallal.
Az áramlásspirométer hátrányai és előnyei
Mivel kicsi készülékek, az áramlásspirométerek hordozhatóak. Ezenkívül a légsebességet mérő érzékelők eldobhatók, ami megakadályozza az olyan betegségek, mint a megfázás vagy az influenza átadását a készülék által. Az áramlásspirométereket azonban nehéz kalibrálni (így ellenőrizhető, hogy az összegyűjtött információk pontosak-e). Ezenkívül nem nyújtanak valós idejű leolvasást.
Térfogatmérő
A térfogat-spirométerek egy idő alatt belélegzik és kilélegzik a levegő térfogatát. Ezek az eszközök valós időben valós időben leolvasják a kötetet. Bizonyos térfogatú spirométerek hasonlóan működnek, mint a harmonika fújtatói, amelyek mozognak, amikor az ember belélegzi a csövet. Más típusok közé tartozik a pecsét, amelyet vízzel lehet szárítani vagy kialakítani.
A térfogatmérő hátrányai és előnyei
Néhány térfogatmérő hordozható, míg mások nehézek és nehezen hordozhatók. Hosszabb ideig kalibráltak maradnak, mint az áramlási spirométerek, de a megfelelő gombtisztítás nélkül gombákat és baktériumokat hordozhatnak benne. További elektronikus eszközökkel ez a fajta spirométer képes grafikonokat, úgynevezett áramlás / térfogat görbéket szolgáltatni, amelyek segítenek a tüdő működésének felmérésében. A tüdő aktivitásának bizonyos típusait, például a köhögést vagy a sekély légzést, a térfogat-spirométerek nem értékelik jól.