Tartalom
Az ökoszisztéma akkor egyensúlyi, ha az ökoszisztéma biotikus (élő) és abiotikus (nem élő) részei egyensúlyban vannak.Ez azt jelenti, hogy a tápanyagok képesek hatékonyan körforgni, és hogy egyetlen organizmus közösség vagy természeti jelenség sem szakítja meg az energia és a tápanyagok áramlását az ökoszisztéma más részeibe.
Biogeokémiai ciklusok
Bár az energiát folyamatosan be kell vezetni az ökoszisztémába, a tápanyagokat az ökoszisztéma különböző szintjein keresztül újrahasznosítják. Ez az újrahasznosítás lehetővé teszi, hogy a biogeokémiai ciklus zárt rendszer legyen, ahol a tápanyagok nem jutnak be vagy hagyják el azt.
A víz körforgása
A vízciklus egy példa egy biogeokémiai körforgásra, ahol rövidített leírásban a víz elpárolog az óceánokból, kondenzálódik (felhőket képez), csapadékot képez (a földre hull), majd a folyókon keresztül visszafolyik az óceánba.
Egyéb ciklusok
A szén, a nitrogén, a kén, az oxigén és a foszfor tápanyagciklusai vannak.
Tározók
Az ökoszisztéma abbiotikus tényezői a ciklus egyik szakaszában hosszabb ideig fenntarthatók, ami ennek a tényezőnek az egy fázisban történő felhalmozódását eredményezi. Példaként szolgálnak az óceánok, amelyek víztározóként szolgálnak.
Trofikus dinamika
A kiegyensúlyozott ökoszisztéma része az élő szervezetek populációjának ellenőrzése. Például egy faj populációjának növekedése negatívan befolyásolhatja a versenytársak és a zsákmányállomány populációját, de előnyös lehet a ragadozók számára, akik viszont más fajoknak árthatnak vagy hasznot húzhatnak.