Tartalom
A 17. századi ipari forradalom a mezőgazdasági munkások tömeges vándorlását okozta a városi ágazatokba, a jobb bérek keresése érdekében. A városokban a kézműveseket és a szakmunkásokat, például a szövőket, gépesített termelés váltotta fel. A termelékenységet növelő gőzgépek munkamegosztást okoztak és átalakították a hagyományos munkát. Még az 1833-as gyártörvény előtt, amely megtiltotta a gyermekmunkát, az ipari forradalom idején a gyári munkások többsége gyermek volt.
A munka típusai
Az ipari forradalom idején a gyermekmunka két formája volt: a plébániai tanoncnak (tanuló árva) besorolt gyermekek és a szabad munkaerő gyermekek (a gyárakban szüleikkel dolgozó gyermekek). Az első árva gyermekek voltak, akik a brit kormány gondozásában voltak. A gyár tulajdonosai munkájuk fejében menedéket és ételt biztosítottak; pénzbeli javadalmazást nem kaptak. Azok, akik rendkívül alacsony bért kaptak, megszerezték az ingyenes munkaerő-gyermek címet; némelyik csak ötéves volt, és gyárakban és szénbányákban dolgozott. A szövés elterjedése miatt sok gyermek pamutmalmokban dolgozott, ahol idejük nagy részét nagyon kevés friss levegővel és tevékenység nélkül töltötték. Felvették őket foszforgyárakban, kéményseprőként és téglagyártásba is.
Munkakörülmények
A gyári munka "menedék" volt az éhséggel és halállal szembesülő családok számára. A szülők számoltak gyermekeik jövedelmével, és lehetőséget láttak ebben a munkában. A gyári munka ismétlődő manuális feladatokból állt. A gyermekek nem higiénikus helyeken dolgoztak, és mérgező és kellemetlen vegyi anyagoknak voltak kitéve. A foszforgyárakban dolgozók nagy mennyiségű anyaggal kerültek érintkezésbe, ami miatt a fogaik elrothadtak. Néhányan foszforgázok túlzott belégzése miatt haltak meg. A gyapotmalomokban a gyermekek gyakran veszélyes gépekkel manipuláltak, súlyos sérüléseket és baleseteket szenvedtek. Néhányan a túlzott munkaidő okozta alvás miatt zuhantak be a gépekbe, míg másokat veszélyes gépek zúztak össze. A szénbányákban dolgozók robbanásokban és sérülésekben haltak meg.
Munkaterhelés
Az ipari munkát nem szabályozták, és a gyerekek kimerítő tevékenységeket folytattak, napi 12 és 19 óra között, heti hat alkalommal, egy órás szünettel. Nem volt ritka, hogy reggel 5 órakor kezdték az utat és 22 óráig dolgoztak. Órák viselése nem volt megengedett, és a gyár dolgozói manipulálták az órákat, hogy a gyárban a gyerekeket a szokásos időn túl tartsák.