Tartalom
Több száz éven át, a 19. század végéig az embereknek nem volt jó módjuk papírok összekötésére, csak a kötésükre, mint például egy könyvre, ami csak néhány újbóli elválasztáshoz szükséges papír esetében nem volt túl praktikus. Megpróbáltak csapokat használni, bevágni a papír sarkába, és egy darab kötelet átengedni a lyukon, hogy összekössék őket - de megrongálták a papírt és néha az ujjakat is.
A 19. század közepére a feltalálók fémbilincseket és rugós kapcsokat vezettek be a munka elvégzéséhez, de nem működnek jól. A modern gémkapocshoz való közeli létrehozás elismerése 1899-ben gyakran a norvég feltaláló John Vaaler nevéhez fűződik, és olyan hatással volt az országra, hogy a második világháború alatt az országban mindenki klipeket tett a hajtókájára, mint egy a nácikkal szembeni szolidaritás szimbóluma. Ezért van Norvégiában egy 23 m-es gemkapocs szobra.
Eközben két amerikai feltalálónak - Mateus Schooley és Cornélio Brosnan - 1900 körül is saját szabadalmaival volt szabadalma, de az eredeti találmányoknál több fejlesztést hozott a meglévő klipekhez.
Ma különböző méretű, súlyú és textúrájú gemkapcsok léteznek, de csak két fő forma van. Az ovális gyűrűvel ellátott klipet, amelyet szokott látni, Gem néven hívják, amely a Vaaler tervezéséből származik. Az 1900-as évek elején kezdték gyártani Angliában, és az 1930-as években váltak szabványossá. A gótikus klip téglalap alakú, két háromszög alakú fogantyúval.
A klipek rövid története
A gyártási anyag
A gyártási folyamat első lépése az ideális anyag kiválasztása. A legtöbb bilincs horganyzott acélhuzalból készül, amelynek átmérője különféle. Egyes gyártók könnyebb nyomtávú huzalt használnak, mivel olcsóbb, de kevésbé tartós, mások nehezebb nyomtávú huzalt használnak. Mások az elkészített gemkapcsok méretétől függően változnak: a kicsiket gyakran vékony huzalból készítik, míg a nagy klipeket nagy szilárdságú huzalból.
További szempont a rugalmassági határ, amely a fonal végleges átformálásához szükséges nyomásmennyiség. Ha a látszólagos hozamkorlát túl alacsony, a bilincs kinyílik, amikor a dokumentumok köré helyezzük, és nem megy visszafelé, hogy összetartsa a papírköteget. Ha túl magas, akkor a klip nem nyílik ki olyan könnyen és hosszú ideig, hogy körbetekerje a papírokat.
Az utolsó szempont a huzal befejezése, amely meghatározza, hogy a kapocs fényes, matt, sima, hullámos vagy műanyag bevonatú lesz-e.
A legjobb minőségű kapcsok olyan acélt használnak, amely elég erős a tartásához, és elég rugalmas ahhoz, hogy összecsukható és kinyitható legyen. Nem korrodáló anyagúaknak kell lenniük, és a végükön sima felületet kell hagyniuk, vágáskor fém sorja nélkül, mert a gyártási folyamat nem foglalja magában a végek reszelését.
Gyártó gépek
1930 óta a klipek készítésének módja nem sokat változott. A horganyzott acél nagy tekercsek formájában érkezik, és először a munkás táplálja a gemkapocs gépet a tekercs huzaljának végéből. A gép elvágja a fonalat, majd három durva keréken áthaladva háromszor meghajlítja Gem-klip formájában. Az első kerék elforgatja a kapcsot, hogy megtegye az első 180 fokos fordulatot, majd a második kerék a második 180 fokos fordulatot, a harmadik kerék pedig ismét az utolsó fordulatot, 180 fokos fordulatot teszi. Ez gyorsan megtörténik, és a gép percenként több száz klipet készít.
A kész gemkapcsokat nyitott dobozokba helyezzük, majd lezárjuk és lezárjuk.
Munka a feldolgozóiparban
Úgy tűnhet, hogy sok embernek kell dolgozni egy ilyen forgalmas gemkapocs-gyárban, de az egész nagyrészt automatizált. A munkavállaló több tucat gépet felügyelhet, mindegyik percenként több száz, vagy óránként több ezer klipet készít. A bilincseket nem kell szigorúan ellenőrizni a minőség szempontjából, mert a termék olcsó, és a gépek nagyon hatékonyak a három görbe elkészítésében, valamint a huzal tisztán és sorja nélküli vágásában.
Természetesen, mivel a projekt ilyen hosszú ideig nem változott, nincs szükség kreatív munkaerőre sem. Összességében a gemkapcsok készítése nagyon egyszerű és hatékony folyamat, egy egyszerű és hatékony termékhez.