Tartalom
Ha fát igénylő kézműves vagy építési projektet indítanak, akkor az első kérdés, hogy a kemény vagy puha fa a legalkalmasabb-e a feladatra. A döntés meghozatala előtt értékes ismeretek vannak az egyes anyagtípusok előnyeiről és hátrányairól. Az alábbiakban bemutatjuk a kemény és puha fák néhány jellemzőjét.
Sejtkülönbségek
A puha fa kevesebb sejttípusból áll, mint a kemény fa. Érdekes módon azonban a puha fában található sejtek általában hosszabbak és tracheidáknak nevezik őket.
Porozitás
A kevesebb sejttípus következtében a puhafának kevesebb folyadékot hordozó pórusa van. A pórusok hiányának ellensúlyozására ennek az anyagnak több tracheidája van, amelyek a vizet a növényen keresztül mozgatják.
Foltok
A puha fa általában jobban ellenáll a foltoknak, mint a kemény fa, mivel kevesebb pórus van, amely a folyadékot az anyagon átviszi. A keményfa esetében általában könnyebb foltozni, bár kevesebb lakkra van szüksége.
Magok
Amikor a kemény és puha fák magjai a földre hullanak, azonnal láthatja a különbséget közöttük. A keményfa fák magjai zárójelek, vagyis ellenálló kéreg veszi őket körül, míg a puhafa magjai tornászok, ezért nincsenek bevonatuk.
Környezeti hatás
A puhafák általában gyorsabban nőnek, mint a keményfák. Emiatt a lágyakat könnyebb beszerezni, olcsóbbak és előnyösebbek a környezet számára. Másrészt ez az anyag gyorsabban romlik, mint a keményfa, ezért általában tartósítószerekkel kezelik.
Milyen fát teremnek ezek az erdők?
A puha erdők tűlevelűekből származnak, amelyek fenyőtobozuk és tű alakú leveleik alapján azonosíthatók. Néhány példa a fenyők és a vörösfák. A keményfát termő fák általában nagyobb, laposabb levelekkel rendelkeznek, mint a dió és a bükk.