Tartalom
A páfrányok primitív ereknövények, gyökerekkel, szárakkal és levelekkel. Virágok és magvak helyett spórákkal szaporodnak; vannak olyan edényeik, amelyek a vizet és a tápanyagokat a gyökereiktől a növény többi részéig szállítják, emellett a fotoszintézis által termelt tápanyagok leveleiben vagy lepedékében szállítják a többi részét. Úgy fejlődtek, hogy túléljék mind a trópusi éghajlaton, a mérsékelt égövi erdőkben, mind a sivatagban.
Páfrány elhagyja az erdőt
Egyes páfrányok levelei gyenge fényviszonyok mellett képesek fotoszintézist végezni, és szükségesek ahhoz, hogy túléljék a sötét erdőket. A páfrányok töredékekben vannak összeillesztve, így a szár mindkét oldalán sok vékony levél nő. A páfrány számos levelének teljes felülete általában nagyobb, mint a nagyobb levelű növényeké, de kisebb mennyiségben, mint a legtöbb magot tartalmazó növény. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a páfrányok árnyékos környezetben végezzenek fotoszintézist. A páfrány leveleinek csúcsain általában puha szőrszálak találhatók, amelyek harmatot, párás levegőt és esőt tartanak.
Sivatagi páfrány levelek
A sivatagi páfrány levelei meghajlanak, megtartják a nedvességet a száraz időben, és tapadnak, amikor esik, hogy felszívja a nedvességet. Kisebb leveleik vannak, és kevesebb, mint a párás éghajlaton kifejlődött páfrányok. Levelei általában kerekek, nem pedig hosszúak és vékonyak. A sivatagi páfrányok szélei néha felhajlanak, hogy megvédjék a spórákat a hőtől. Gyakran bronz színű, fehér vagy csíkos pikkelyek vannak a szárukon és néha a levelük hegyén, amelyek árnyékot adnak és visszaverik a fényt. Levelei kevesebb sztómát tartalmaznak, vagy sztómáik részben elmerülnek, csökkentve a vízveszteséget a belégzéssel. A viaszos felület néha eltakarja őket, elnyomva az izzadságot.
Gyökerek
A páfrányok szárai általában a föld alatt, rizómáknak nevezhetők, vagy a föld fölött, úgynevezett stolonok. A sivatagi páfrányokban található rizómák és sztolonok élelmiszert és néha vizet tárolnak, amelyek elengedhetetlenek a szárazság fennmaradásához. A trópusi erdők faágain növő epifita páfrányok gyökerei elnyelik a levegő nedvességét.
reprodukció
A páfrányok spórákon keresztül szaporodnak, nem magok. Egy páfrány gyűrűje spórákat enged a levegőbe. Az erdő talaján kevés vagy egyáltalán nincs szél, ezért egyes fajok gyűrűje képes erővel elűzni a spórákat, hogy a lehető legnagyobb mértékben élvezzék a szellőt.