Tartalom
Ezüst-nitrát (AgNO3), fehér szemcsés szilárd anyag képezte az alapot az első fényképészeti kísérletekhez. Korábban az orvosok vízben oldott ezüst-nitrátot használtak fertőtlenítő szerként. A sósav (HCl) természetesen előfordul a gyomorban, de ennek a gyakori maró anyagnak számos ipari felhasználása van. A két vegyi anyag vizes oldatban való kombinációja a kémiai elvek drámai megjelenítését eredményezi.
Csapadék
Ezüst-nitrát vizes sósavoldatának hozzáadása fehér szilárd csapadék képződését eredményezi. Mindkét megoldás tiszta, de összekeveredve olyan folyadék jön létre, amely a tejhez hasonlít, ahol a két folyadék találkozik és kölcsönhatásba lép. Az oldatból kicsapódó szilárd részecskék az ezüst-klorid (AgCl), amely vegyület nem oldódik fel könnyen vízben. A viszonylag oldhatatlan ezüst-klorid elhagyja az oldatot; salétromsav (HNO3) vizes oldatban marad.
Kettős cserereakció
Az ezüst-nitrát és a sósav disszociál a vízben, felszabadítva kationjaikat és anionjaikat, új kötéseket képezve. A reakció során a rendelkezésre álló két pozitív töltésű kation - ezüst- és hidrogénion - helyet cserél a kötésben a két negatív töltésű rendelkezésre álló anionnal - nitrát- és kloridionokkal. Az ezüst-nitrátból ezüst-klorid válik, míg a hidrogén-kloridból (a sósav másik neve) hidrogén-nitrát vagy, ahogy a tudósok általában nevezik, salétromsavvá. Mivel mindkét vegyület két új vegyületet alkotva kicseréli kationjait, a tudósok ezt kettős cserereakciónak nevezik.
Hőtermelés
Ha az ezüst-nitrátot és a sósavat oldatban keverjük össze, a kapott reakció hőt termel. A tudósok ezt egzoterm reakciónak hívják. A kifejezés „hőtermelőt” jelent, ellentéte pedig egy endoterm (hőfogyasztó) reakció. Az exoterm reakciók általában automatikusan mennek végbe; a reakció kiváltásához nincs szükségük további energiaforrásra. Az ezüst-nitrát szobahőmérsékleten és keverés nélkül gyorsan reagál sósavval.
Ülepítés
Ha az üveget elegendő ideig hagyja, idővel ezüst-klorid réteg lesz a tartály alján. A gravitáció hat a kis részecskékre, hogy eltávolítsa őket a szuszpenzióból. A fényérzékeny vegyület fehér színűen indul, de az idő múlásával sötétbarna színűvé válik, mivel a fény az ezüst-kloridot alkotó elemeivé bontja. Ennek a kettős cserereakciónak olyan következetes eredményei vannak, hogy az ezüst-klorid-gyártók időnként felhasználják e vegyszer előállításához.