Tartalom
A nátrium-karbonát bázikus vegyület, ami azt jelenti, hogy vízben oldva hidroxidionokat (OH-) szabadít fel. A sósav viszont savas, ami azt jelenti, hogy vízben oldva protonokat (H +) szabadít fel. Ha vizes oldatban van kombinálva, egy sav-bázis reakcióban kölcsönhatásba lépnek. A vegyészek ezt az eljárást semlegesítésként említik, és a sav vagy bázis mennyiségének meghatározására használják különböző mintákban.
Nátrium-karbonát
A nátrium-karbonát egy vízoldható ionos vegyület, amelyet a Na 2CO 3 képez. A vegyészek ionosnak minősítik, mivel pozitív fémionokat (nátrium-ion, Na +) és negatív polimer-ionokat (karbonát-ion, (CO3) 2-) tartalmaz. A vízben felszabadítja a megfelelő ionokat egy disszociációs folyamatnak. A karbonát-ion felelős a nátrium-karbonát alapvető viselkedéséért, mert hidroxidionokat képez két proton molekula kivonásával: (CO3) 2- + 2 H20 -> H2CO3 + 2OH-.
Sósav
A sósav (más néven muriatikus sav) egy erős sav, amelynek kémiai képlete HCl. Az erős savmegjelölés abból adódik, hogy a HCl teljesen disszociálódik protonok (H +, a sav viselkedésért felelős faj) és klorid (Cl-) ionok víz jelenlétében.
Sav-bázis reakció kémia
Ha savak és bázisok kombinálódnak, sót (ionos vegyületet) és vizet termelnek. A nátrium-karbonát és a sósav esetében a keletkezett só nátrium-klorid, és a víz a szénsav (H2CO3) bomlásából származik. Ezt kétfázisú folyamat képviseli. Az első a reakció: 2 HCI + Na2C03 -> 2 NaCl + H2CO3. A második a szénsav bomlása vízbe és szén-dioxidba: H2CO3 -> H2O + CO2. A teljes reakciót tehát 2 HCI + Na2C03 -> 2 NaCl + H20 + CO 2 lehet.
titrálás
A titrálás olyan analitikai módszer, amelyben meghatározzuk az anyag koncentrációját (az anyag milliliterenkénti mennyiségét). Általában ez olyan kémiai reakciót foglal magában, amelyben a titrálószert (olyan oldatot, amelynek koncentrációja pontosan ismert) egy üveghengerbe helyezzük, amelyet bürettnek nevezünk, és amely a folyadékok térfogatának nagy pontossággal történő meghatározására szolgál. Az analitot (az elemzendő anyagot) rendszerint egy lombikba vagy főzőpohárba helyezik a buretta alatt. A titrálószert ezután addig adjuk az analithoz, amíg a reakció teljessé válik. A reakció befejeződésének meghatározása általában egy indikátor hozzáadása az analithez. Az indikátor olyan vegyület, amely megváltoztatja a színt, ha kis mennyiségű reagálatlan titráló van jelen az injekciós üvegben.
alkalmazások
A mintában lévő nátrium-karbonát mennyiségét sósavval végzett titrálással határozhatjuk meg, bromokrezol zöld színnel, indikátorként. Ez a indikátor kékről zöldre változik, ha a reakcióedényben kis sósavoldat van. Ennek a technikának a változata a folyadékok, tavak, patakok, medencék és városi tározók vízmintáiban lévő karbonátion mennyiségének meghatározására szolgál.