Tartalom
A barokk a nyugati művészet történetének egyik legfontosabb mozgalma, népszerűségének csúcsát a 17. századi Európában érte el. A barokk művészetet és építészetet a bőséges díszítés, a túlzott érzelmek, valamint a szín és a szín és színhasználat jellemzi. A barokk legismertebb művészei közé tartozik az olasz Caravaggio, valamint a holland Rembrandt és Vermeer.
Szín paletta
A dráma iránti barokk vonzalomnak megfelelően a 17. századi művészek gyakran gazdag és élénk tónusok palettájából választották színeiket. Caravaggio, Rembrandt és Vermeer festményén a sötétvörös, a zöld és a kék jellemző, és amikor földi tónusokat használtak, általában mélyek és fényesek voltak. A gazdag színeket olyan textúrák és felületek előidézésére használták, mint az arany, a bársony és a selyem, ezáltal tapintható minőségűek voltak a festmények. A szín szerepe a barokk művészetben annyira fontos volt, hogy a tervezők még a színeket is beépítették rajzaikba, ami hagyományosan monokromatikus közeg.
Fény és árnyék
A barokk palettánál talán a hangoknál fontosabb volt a fény és az árnyék kontrasztja. A barokk művészek híresek voltak olyan színházi megvilágítású jelenetek festésével, amelyekben sötét árnyékú területekről jól megvilágított karakterek jelentek meg. A sötétség és a fény egymás mellé helyezése az alakokat a festmény felszínére ugrotta, a fekete és az élénk szín kontrasztja pedig még tisztább megjelenést adott a festmény színpalettájának.
Dráma
Ezeket a fény- és színelemeket a barokk művészek a színháziasság szolgálatában használták fel, hogy megpróbálják a színpad érzelmét és erejét a festmény statikus felületére juttatni. Míg a barokk festmény fénye felidézi a színház színpadi világításának erejét, színe és textúrája a színházi jelmezek színeit és anyagait idézi. Ezekkel az eszközökkel, a túlzó pózok és kifejezések mellett a barokk művészek soha nem látott módon festhették meg az érzelmeket.
Újrateremtő barokk színek
A barokk megjelenést kortárs körülmények között viszonylag könnyű elérni, akár festészetben, akár dekorációban. A kontraszt hangsúlyozása mind a színben, mind a textúrában a 17. század szellemiségét idézi fel, és a színek gazdagságának kell lennie a fő cél. Az olyan kombinációk, mint a sötétvörös vagy a zöld az arannyal, megfelelőek, és a szélsőséges sötét és világos területek drámai közelében történő elhelyezése par excellence barokk technika.