Tartalom
Az MS-DOS egy operációs rendszer, amelyet a Microsoft 1982-ben hozott létre X86 rendszereken történő futtatásra, és amely a Windows megjelenéséig vezette a piacot. A Microsoft több különböző verziót készített, amelyek 1994-ben a 6.22-es verzióhoz torkolltak. A Windows azonban továbbra is a kód frissített változatát használja parancssori felületként. Az MS-DOS számos funkciója fennmaradt a modern rendszereken belül, és a mai napig befolyásolja az operációs rendszerek kialakítását.
Parancssori felület
Az MS-DOS parancssori felületet használ, felszólítva a felhasználót, hogy parancsra írja be. Az MS-DOS parancskészlet korlátozott. Főleg navigációs és manipulációs parancsokból áll. A legtöbb összetett műveletet maguk a programok irányítják. Mivel a felhasználóknak sorrendben kell megadniuk a parancsokat, létrehozhatnak "kötegelt" fájlokat (más néven "kötegelt fájlokat"), amelyek olyan szöveges fájlok, amelyek felsorolnak egy sor parancsot, amelyeket az operációs rendszernek sorrendben végre kell hajtania. Gyakori példa az AUTOEXEC.BAT, egy kötegelt fájl, amelyet az operációs rendszer az első indításkor hajt végre, és parancsokat tartalmaz a számítási környezet konfigurálásához.
Egyéni feladatok
Mivel a Microsoft úgy tervezte az MS-DOS-t, hogy primitív PC-ken fusson sok RAM nélkül, hiányzik belőle a multitasking. Amikor a felhasználó futtat egy programot, a rendszer bezárásáig felemészti a rendszer erőforrásait, majd egy másik program hozzáférhet a memóriához. Bizonyos TSR nevű programok, a "Terminate and Stay Resident" nevű programból, be tudnak férni a számítógép memóriájába, de ezek a programok sérülékenyek a memória átfedése szempontjából, és gyakran összeomlanak. A Windows első verziói valódi többfeladatos képességet biztosítottak a PC-knek.
Fájlnevek
Az MS-DOS megkülönböztető jellemzője a "8 + 3" fájlnév-rendszer. A fájlnevek legfeljebb nyolc karakterből állnak, hárombetűs utótaggal, amely a fájltípust jelzi. Például a TXT és a DOC szöveges fájlokat jelöl, míg a COM és az EXE a futtatható fájlokat, a SYS pedig a rendszerfájlok számára fenntartott kiterjesztés. Megalakulása óta a Windows megszegte a nyolcbetűs határt, bár a fájlkiterjesztések még mindig megmondják az operációs rendszernek, hogy miként kell kezelni az egyes fájltípusokat, és az MS-DOS-korszakból származó számos régi régi kiterjesztés még mindig létezik.
Hajtó betűk
Az MS-DOS másik kiemelkedő tulajdonsága, hogy betűket használ az egységekre. Általában az A és B a hajlékonylemezeket jelöli, míg a C és az ábécé következő betűi merevlemezekre vagy optikai meghajtókra utalnak. A felhasználók tetszőleges meghajtóbetűjelet feltérképezhetnek, bár a leggyakoribb az, ha betűket rendelnek hozzájuk ábécé sorrendben. Jelenleg a Windows még mindig betűket használ a meghajtókhoz, és továbbra is fenntartja az A és a B betűket, bár a modern számítógépek már nem tartalmaznak hajlékonylemezeket.